Emlékszünk még iskoláséveinkre a boldog kilencvenes évekből, amikor is Victoria Beckham leányként bizony még az Adams vezetéknevet viselte, s menő ruhák tervezése helyett a világ valaha volt legsikeresebb lánybandájában, a SpiceGirlsben énekelgetett? Az együttesben, amelyik arról volt híres, hogy nagyon pontosan kitalált karakterek alkották a bandatagokat, a kislányok így könnyűszerrel tudtak azonosulni egyikükkel-másikukkal, és megvenni a hozzájuk kapcsolódó dömpingtermékeket. Nos, a SportySpice-t alakító Mel C-t valahogy senki sem akarta koppintani, a műszálas sporttopban, mackónadrágban és stopliscipőben mindig karaterúgást mímelő lófarkas lánynál jóval vonzóbb volt a korszak nagy – azóta immár vérciki – találmánya a tinédzserlányok körében: a magas talpú platformcipő.
Ki gondolta volna akkor – és akárcsak pár éve is -, hogy aMelanieChisholmra erőltetett stílust ma, 2016-ra a fejlett világ nőtársadalmának tekintélyes része magáénak érzi majd és büszkén viseli az edzőterem falain kívül is. Az athleisure (az athletics és a leisure szavakból összevont műkifejezés) nem csupán egy divatkategória, hanem jól rávilágít arra is, hogy a sporttevékenységek egyre inkább nagyobb hányadát követelik a szabadidőnknek, legalábbis egy bizonyos – jellemzően városi – életmóddal párosulva. Ez aztán azt is magával vonja, hogy igazából már le sem nagyon szeretnénk venni az edzőcuccunkat, ha nem muszáj, hiszen ergonomikus kialakításuknak köszönhetően mind a ruhadarabok, mint a sportcipők abszolút kényelmesek, az iparnak már csak azt kellett így kitalálnia, hogyantegyen eleget az esztétikai kívánalmainknak is.
Sikerült nekik, a számok legalábbis ezt támasztják alá, az elmúlt évtizedben fokozatosan nőttek a sportdivatmárkák/sportszergyártók eladásai, s szépen lassan megszületett a menő szabadidős sportdivat, amelyet még akkor is sikk lett követni, ha egyébként az ember nem igazán szeret mozogni. A sportos viselet e felívelő trend nyomán szép lassan elvesztette cikiségét, amelyet mi sem bizonyít jobban, minthogy a nagy divattervezőknek sem derogált együttműködni a sportszergyártókkal, gondolhatunk itt akár az Adidas és a Stella McCartney, akár a Puma és az Alexander McQueen máig tartó kollaborációjára. A gyártók intenzív innovációi új anyagokat eredményeztek (neoprén, karbon/szénszál, stb.), ezek beszivárgása pedig utat engedett a hagyományos sportruházat újraértelmezésének is, gondolhatunk itt a magas sarkú tornacipőkre, a farmerszabású mackónadrágra, az amerikai baseballosok bomberdzsekijének elterjedésére, a tréningpamutból szabott zakókra, stb.
Ami a divatkiegészítőknél viszont fontosabb, hogy az athleisure nem egy olyan trend, mint a rock-chic, hogy bár a bőrdzsekit szeretjük, biztos nem fogunk megtanulni gitározni. A sportos divat lényegéből fakad, hogy aki ezt szeretné viselni, bizony tennie is kell azért, hogy ne mutasson nevetségesen ezekben a darabokban. A sportolás valószínűleg e divatirányzat jóvoltából is népszerű ma a fiatalabb generációk között, akik otthonos terepként tekintenek az edzőteremre, hiszen már öltözködésükkel is beszélik ezt a nyelvet. Az igazi otthonhoz viszont mindig van egy kulcsunk, legyen az egy bérlet, vagy akár egy AllYouCanMove-kártya, amellyel szabadon próbálhatjuk ki magunkat a korzó mellett terepen is, több száz edzőterem csoportos óráin, ahol erőnk mellett ízlésünket is meg-megcsillanthatjuk persze, legyen szó jógáról, body-artról, pilatesről, aerobikról, zumbáról vagy spinningről. Már ha tényleg jól akarunk festeni a legújabb cuccainkban.
X