Mint minden közösségi élethelyzetnek, úgy a sportolásnak is megvannak a maga írott és íratlan szabályai, amelyek betartása nemcsak mindenki másét, de bizony a saját életünket is könnyebbé teszi. Így gondolta ezt már Ferenc József királyunk öccse, Miksa főherceg is, aki -amikor Mexikóba igyekezett elfoglalni a számára felajánlott császári trónt -,ahelyett, hogy a hosszú hajóúton az országról tanult volna a kíséretében lévő diplomatáktól, egész végig az új udvari etikettet fogalmazta. Mint mondta, ha a császári udvarban rendben mennek a dolgok, így van az az ország egész területén is.

Nos, államszervezési oldalról ugyan ezzel vitába lehetne szállni, de kétségkívül jól rávilágít arra, hogy a formális és informális illemszabályok betartása minden körülmények között kívánatos lenne. Előbbiekről könnyűszerrel tájékozódhatunk az adott sportlétesítmény házirendjéből, minden további azonban teljesen univerzális, csak egy kis odafigyelésre van szükség a cél eléréséhez.

  • Először is, ha belépsz az öltözőbe, illik – jól hallhatóan, tehát nem a bajszod alatt – köszönni az ott lévőknek. Olyanról még nem hallottunk, hogy emiatt bárkinek is leharapták volna a fejét, a legrosszabb, ami történhet, hogy visszaköszönnek. Nincs kellemetlenebb, mint mindenkit levegőnek nézni, majd némelyikükkel esetleg egy csoportos óra keretében együtt edzeni, s netán még valamiben majd a segítségét is kérni. (Ha olyan edzőterembe jársz, ahol sok a külföldi, nyugodtan köszönj hellóval, azt mindenki érti.)
  • Az első edzés alkalmával illik neked odamenni az órát tartóhoz bemutatkozni, rögtön le is tudjátok így a kötelező köröket, amelyek révén legalább közelítőleg képet kap az erőnléti állapotodról. A helyezkedésnél figyelj arra, hogy ne tapadj rá túlságosan senkire sem, ha úgy érzed, hogy nem nagyon férsz el, na, ő is pont ezt érzi. 
  • Kifejezetten fárasztó lesz egész órán arra figyelni, hogy ne adjatok véletlenül egy jó nagy taslit a másiknak. A rotációs felépítésű órákon a fekvő gyakorlatoknál illik egy normálméretű törülközőt magunk alá teríteni, hogy az utánunk következőnek ne az általunk termelt izzadtságtócsába kelljen belefeküdnie. Persze, lehet fordítgatni is a szivacsot, csak nincs sok értelme. 
  • Ugye mondanunk sem kell, hogy a középiskolai tesiórák gyakorlatától eltérően, edzésre mindig tiszta ruhában (legalábbis felsőben) megyünk, még akkor is, ha úgy érezzük, nem izzadtunk meg az előző órán. A tornazsákodban pácolódva „fincsi” szagokat eregethet magából a cuccod a friss izzadtság hatására, te pedig legszívesebben azt kívánod majd, bárcsak elnyelne a föld. A törülköző alap, ha elfelejtetted, bérelj! Nagyon undi, amikor csorog mindenhova a homlokodról a verejték, másnak meg abban kell majd tapicskolnia. 
  • Továbbá hacsak nem épp kivételesen a fogorvosodhoz rohansz, egyébként nem illik mindig a levezető nyújtás előtt lelépni (vagy a bemelegítés után beesni), ezzel nemcsak kockáztatsz egy nagyobb sérülést, de az edzőnek is „sértő”, hogy magas ívből teszel a szakszerűen megkoreografált órájára.
  • Az edzés végeztével pedig pakolj el magad után! Ahogy a TRX-szárak nem maguktól kötődtek fel a vasakra, úgy nem maguktól kerülnek majd vissza a zsákjukba sem – ahogy a szivacsok, súlyok, tárcsák, egyebek sem sorjáznak majd ki peckesen a teremből. Az öltözőbe visszatérve pedig: bár tudjuk, hogy nagyon sietsz, de más is, hidd el! Nem segítesz ebben nekik, ha úgy szétpakolsz az egész padon, hogy nem tudnak leülni, hozzáférni a szekrényükhöz.

Persze, sokan még csak az alapokat sem tartják be, magasról tesznek mindezekre. Hogy ilyenkor pedig mi a teendő? Fogod szépen az AllYouCanMove-SportPass-odat és nézelődj tovább! Elvégre manapság már minden utcában van egy edzőterem, ezek döntő részében pedig elfogadják a kedvenc plasztikkártyádat. Az, hogy van-e kedved lejárni sportolni, ugyanis nemcsak a tanártól vagy a mozgásformától függ, de bizony attól is, hogy komfortosan érzed-e ott magad abban az egy-két órában, jó fej emberek járnak-e oda. Több mint 500 hely között csak megtalálod a hozzád passzolót, ahol nemcsak a berendezés, de az odajárók is klasszak.

 

/szöveg: AYCM, fotó: pixabay.com/