Mindenhol azt mondják, hogy anyává válunk, miközben az anyaság szerepébe való beilleszkedés egy folyamat, melyet tudatossá téve lehetünk csak kiegyensúlyozottak. Egy gyermek boldog és felszabadult, csak hasonló lelkivilágú szülő mellett lehet.

Érkezik az életünkbe egy új személy, a maga egyéniségével, igényeivel. Ezzel egyidőben pedig, elvesztünk valamit; önmagunk központiságát. Hirtelen, életünk kézitáskájába kerül számos új feladat és felelősség, és annyi helyet foglalnak el, hogy ki kell vennünk pár régóta ott őrizgetett dolgot, hogy tovább tudjuk hordani.  

Az anyaság lemondás? Mondjuk inkább, hogy változások sora. Elsőként megváltozik az, ahogy önmagunkat látjuk, majd a céljaink és vágyaink következnek. A szervezés válik életünk kulcsszereplőjévé; mit, mikor és hogyan tegyünk, vagy épp ne tegyünk.

Fogadd el!

Az anyai szerepből nincs kilépés, nincs szabadság. Új ember lettél, innentől kezdve  dinamikusan kell újra és újra formálnod magad. Nem, még véletenül sem arra gondolok, hogy hívd segítségül az ősanyát, vagy bújj gyermeknevelési kézikönyveket.

anyasag2

Az első lépés, hogy ne add fel önmagad! Az anyasággal sok minden a feje tetejére áll, de Neked stabilnak kell maradnod – a kisebb változások ellenére is -, hisz Te vagy a családod alappillére. Természetesen vannak rövid időszakok, amikor félsz, kételkedsz, elbizonytalanodsz, de a célod az legyen, hogy gyorsan és sebek nélkül visszatérj. Ne áldozd fel magad az anyaság oltárán!

Második lépésként, fogadd el a folyamatos változást! A gyermeknevelés és a velük való harmónikus együttlét időszakonként felborul, majd újrarendeződik. Teljesen mást kell elvárnod magadtól egy kisbaba, egy óvodáskorú gyermek, vagy épp egy szárnyát próbálgató tinédzser mellett.

Harmadik lépés, érezd magadban az erőt! Kérlek, most ne ülj le egy gyergyákkal telepakolt szobában! Az erőt nem kérned és bevonzanod kell. Ez az erő Te magad vagy! A nők agya szülés után “megnagyobbodik” – például az érzelmek/ érzékekért, valamint a problémamegoldásért felelős rész. Ergo minden adott ahhoz, hogy megbirkózz a feladataiddal.

Sosem késő!

Gyakran kerülünk abba a csapdába, hogy már nem is akarunk változtatni a hozzáállásunkon. Te ne ess ebbe bele! Gondold át, vess számot magadban magaddal, és utána fogadd el az anyaságodat, a maga természetességében!

Szöveg: Dózsa-Vépy Reni

Kapcsolódó bejegyzések