Mindenféle pozitív vagy negatív diszkrimináció nélkül elismerhetjük, hogy a nők és a férfiak teljesen máshogy vezetnek. Ez természetes, hiszen sokszor teljesen máshogy gondolkodunk, máshogy látjuk a dolgokat, más részletek a dominánsak akkor, amikor a környezetünket szemléljük.
A nők összességében nem vezetnek rosszabbul, mint a férfiak, csak máshogy. Sokkal óvatosabbak, türelmesebbek, megfontoltabbak vagyunk, ezáltal lassabban is közlekedünk, amit a kevésbé türelmes autós társaink nem biztos, hogy jól viselnek. Ezáltal azonban sokkal kevesebb balesetet okozunk, ráadásul a vezetés során az is fontos számunkra, hogy kevesebb konfliktushelyzetbe hajszoljuk bele magunkat.
A nők parkolási technikája már ezernyi viccet megihletett, és ha őszintén magunkba nézünk, valóban nem ez az erősségünk általában. Persze kivételek lehetnek. Azonban ennek is megvan az oka, és korántsem az, hogy szerencsétlenek lennénk. Teljesen máshogy érzékeljük a teret, így nem csak a parkolási manőverezésnél, de a tájékozódásnál is kerülhetünk körülményesebb helyzetbe. Ezek viszont nem olyan dolgok, amiktől mindig szenvednünk kell, ha autóba ülünk. Egy jó oktatóval és tartós odafigyeléssel túllendülhetünk a kezdeti bonyodalmakon. Még akkor is, ha ezeket a nehézségek a saját bizalmatlanságunk miatt alakultak ki.
Ha elengedjük a rólunk hangoztatott sztereotípiákat, könnyedebben vesszük majd az akadályokat és a kritikát sem fogadjuk olyan nehezen. Pető Attila kreszprofesszorral, a Mosolyzóna Női Autósiskola megalapítójával beszélgettünk.
Az oktatás minden tekintetben a nőkre specializálódott
„Sok-sok év oktatási gyakorlat és tapasztalat alapján fogalmazódott meg bennem, hogyha a nőket egy kicsit másképpen tanítjuk az autóvezetés fortélyaira, akkor sokkal nagyobb kedvvel, és nem utolsósorban sokkal eredményesebben szerezhetik meg a jogosítványukat.
Ezért összeraktam egy olyan csapatot, akik minden szempontból figyelembe veszik azt, hogy az ügyfeleink hölgyek, így a pozitív hozzáállás, a megkülönböztetett bánásmód, a kiemelt figyelem és a megértés lettek a legfőbb jelszavaink.” – mesélt Attila.
Elmondta azt is, hogy a hölgyek a rájuk specializálódott oktatási módszeren kívül rendkívüli mértékben értékelik azt is, hogy a tanulás mentori rendszerben történik. Felismerték, hogy a nőknek bizony sok esetben fogni kell a kezét, mert hajlamosak saját magukat elbizonytalanítani még akkor is, ha jól megy nekik a vezetés, vagy ha elsőre sikerül a KRESZ vizsga. Ahogy mondani szokták, a Mosolyzóna Lelke mindig ott áll mögöttük, így ha elbizonytalanodnak valamiben, soha nem kell szégyenkezniük, mert mindig lesz ott valaki, aki segít nekik vagy bíztatja őket, önbizalmat ad.
„Már az elméleti oktatás során igyekszünk, hogy az órák élvezetesek legyenek, ne száraz műszaki tudnivalókat kelljen megtanulni. Ezért saját könyvet is írtunk, amelynek már a címe is igazán szemléletes: “Készüljünk a KRESZ vizsgára egyszerűen, érthetően”. Tömören, vázlatosan, logikai összekapcsolásokkal jelenik meg a könyvben a tananyag, amit az órákon látványos képekkel, videókkal és nem utolsósorban tanulságos történetekkel egészítünk ki, hogy még vizuálisabb legyen.
A jármű vezetésének megtanulása közben nagyobb hangsúlyt kapnak a hölgyeket zavaró tényezők. Külön gyakorlataink vannak az iránytévesztés – jobb és bal kéz – pontosítására, a térérzékelés és a tájékozódás fejlesztésére. Az igazi vizsga előtti próbavizsgákkal pedig a megmérettetés feszültségeit tudjuk remekül oldani.
De ami a legfontosabb, hogy az oktatók végtelenül türelmesek, nem kiabálnak, nem veszekednek, ha nem sikerül valami, azt többször megismételtetik, ha pedig valami jól sül el, akkor nem fukarkodnak a dicséretekkel.”
Bennünk az a gondolat fogalmazódott meg azok alapján, amiket Attila mondott, hogy az ilyen hozzáállás nem csak a nők, de általában minden ember számára sokkal kellemesebb és inspirálóbb, mint a már természetesnek kikiáltott ordítozás, szitkozódás, türelmetlenkedés.
Majd kifúrta az oldalukat a kíváncsiság, hogy megtudjuk, Attila és a munkatársai hogyan élik meg azt, hogy nőkkel kell együtt dolgozniuk nap, mint nap.
„Nagyon érdekes, hogy a kollégáim zömében férfiak. Az irodában is, az elméleti tanteremben és az autóban szinte csak férfiak dolgoznak. Szeretjük ezt csinálni, mert a nők nemcsak másképpen tanulnak, hanem sokkal hálásabb tanulók is, mint a férfiak. Nagyon tudnak örülni egy-egy siker után, és a legnagyobb élmény számunkra az, amikor évek múltán találkozunk a tanítványainkkal és elmondják, hogy annak idején a Mosolyzónában mik történtek velük, hogyan tanultak meg autót vezetni és hogy milyen magabiztossá váltak a volán mögött. Ki ne szeretne ilyen sikerélmények, visszajelzések között dolgozni?”
(X)
(szöveg: Hangai Lilla, nyitókép: pixabay.com)