Megvan az érzés, amikor egy régi barátunknak keresünk valamilyen ajándékot vagy a legújabb üzleti partnerünknek, esetleg az anyukánknak? Mindegyik esetben szembe kerülünk azzal a kihívással, hogy szeretnénk valami különleges és a legkevésbé sem elcsépelt dologgal meglepni az illetőt.
Nincs könnyű dolgunk, mert az a cél, hogy exkluzív és egyedi legyen a meglepetés. Mindezt úgy, hogy ne csak a szemet gyönyörködtesse, hanem képviselje a mindennapokba beépíthető csipetnyi luxust is. Könyv, parfüm, elegáns golyóstoll, határidőnapló, csokoládé, egy üveg bor, illatgyertya… Valószínűleg ezeken már túl vagyunk vagy hiányoljuk belőle a fantáziát. Rátaláltunk valamire, ami nem csak a gasztronómia, a divat és a stílus, a jó borok vagy a társasági események kedvelőinek lehet tökéletes ajándék. Ezekbe az apróságokba egy csapásra beleszeretsz.
Lehet nélküle élni, de minek!?
Amikor néhány barátunkkal összeülünk borozni péntek este vagy megtartjuk a szülinapi bulinkat, igyekszünk egyszerű, de eredeti formában megünnepelni az együtt töltött időt. Néhány finom falat, egy szép terítő, kecses poharak, hangulatos világítás. Nem kell túlbonyolítani semmit, de egy-egy rendkívüli aprósággal erőlködésmentesen dobhatjuk fel a terítéket. Az új kiegészítő a pohárékszer.
Barkaszi Dórával, a Quintil Winecharms megálmodójával beszélgettünk a márka filozófiájáról és történetéről.
„Sok évvel ezelőtt találkoztam az Egyesült Államokban hasonló charmokkal, de teljesen leegyszerűsített formában. Az elmúlt években rengeteg alkalommal kerestem itthon, de sehol nem tudtak nekem hasonlót adni. Nem én fedeztem fel, a gondolat már adott volt, én továbbgondoltam, továbbfejlesztettem az ötletet saját mintákkal, egy elegánsabb, szofisztikáltabb stílusban. A legelső példány édesanyám szülinapjára készült, akkor kérdezett rá, hogy nem gondolkozom-e esetleg a gyártásban. Innentől indult útjára a Quintil története.”
Az exkluzivitáshoz azonban nem elég, ha valami tetszetős és különleges. Egy ilyen kiegészítő megérdemli, hogy az anyaghasználat is tükrözze azt az eleganciát, amit a kivitelezés és a külcsín. Dóra mesélt nekünk az alkotófolyamatról is.
Saját ötletei alapján készíti el a terveket, ezt követően összeülnek az ötvösökkel és hosszas megbeszélések után megállapodnak a végeredményben. A charmokat és a tartó karikákat először nikkelezik, majd ezüstözik. Az apró díszítő elemek szintén ezüst borítást kapnak, de használnak még Swarovski kristályokat, tekla gyöngyöket, multikristályos fémgyöngyöket, cseh fazettázott üveggyöngyöket és féldrágaköveket is, mint például a hematit, a rózsakvarc vagy a hegyikristály.
Az apró függők motívumkészlete inspirálódik a magyar kultúrából is, találunk közte pulikutyát, baglyot, de a tulipános ládák mintája is megelevenedik modern köntösbe bújtatva. A Quintil esetében is nagyon jól látszik, hogy a magyar motívumkészlet és stílus közel sem giccses vagy elavult. Nem csak a matyómintát vagy a paprikafüzért lehet beleerőltetni a városias formavilágba. Itt a bizonyíték, hogy természetesen egészíti ki egymást az apró, ezüstözött pulikutya és a finom rózsakvarc. Ha ehhez párosítunk egy légies borospoharat, melybe testes, magyar bort töltünk, az élmény hamisítatlanul kortárs, mégis hagyománytisztelő lesz.
Vajon mi az első reakció, amikor az emberek meglátják ezeket a kis „ékszereket”? A szerkesztőségben egyöntetűen azon a véleményen vagyunk, hogy ez az apróság egyértelműen nemzetközi karrierre teremtetett. Hiszen van egy fantasztikus borkultúránk és termőföldjeink, nem lehet panaszunk a magyar igényességre és kivitelezésre sem és végre úgy mutathatjuk meg a hagyományainkat és az ornamentikánkat, hogy a külföldiek se kapjanak tüsszögő rohamot a fokhagymafüzértől.
„Amikor leemelem a doboz fedelét, az első reakció az szokott lenni, hogy: <Mik ezek? Olyan szépek, akár a fülbevalók>. Általában, amikor kiveszem és megmutatom, akkor látják, hogyan lesz ez pohárjelölő.Tényleg sokan mondták, hogy ezeket akár fülbevalónak is szívesen elhordanák. Ilyenkor jót nevetek, és mondom nekik, hogy: <Oké, akkor legalább hadd csináljak nektek két egyformát!>”(X)
(szöveg: Hangai Lilla, képek: Quintil Facebook)