Nóri újabb érdekes beszámolóval gazdagítja Máshol rovatunkat. A főszereplő most a szülőhazájától messzire sodródott Jana, aki Wellington környéki életéről, változásokról, az egészséges és tiszta életmód által beteljesült álmairól és óriási tervekről mesélt.
Mindig is tiszteltem az autentikus embereket a bátorságukért, amiért fel merik vállalni önmagukat, mernek úgy élni, ahogy a szívük diktálja, és nem teszik függővé a saját boldogságukat mások véleményétől. Ilyen emberekkel nem találkozik az ember nap mint nap, de új-zélandi utazásunk során rögtön kettőbe is belebotlottunk. Önkéntes munkát kerestünk a költségek csökkentése érdekében, és barátokat találtunk.
Wiremu Grace – egy új-zélandi maori – és Jana Grossmannova – egy eredetileg Csehországból származó, de lelkében mindig is maori lány – egy Wellington melletti városka, Porirua külvárosában élnek, nyers vegán életmódot folytatnak, és nap mint nap közelebb kerülnek az álmukhoz, hogy egy önellátó ökofalut hozzanak létre, és minél több embert segítsenek hozzá ahhoz az egészséges és tiszta életmódhoz, amit ők folytatnak.
De mit is keres egy cseh lány egy új-zélandi maori közösségben? Hogy találta meg azt, amit szívében mindig is keresett a világnak ezen a szülőhazájától a lehető legtávolabbra eső pontján? Jana egészségről, boldogságról és tervekről mesélt nekem.
Hogyan landoltál éppen Új-Zélandon? Mi hozott ide?
Csehországban soha nem éreztem magam igazán otthon. Mindig is tudtam, hogy az igazi otthonom másutt van, és tudat alatt folyamatosan kerestem azt a helyet. Kb. 15 éves lehettem, amikor láttam néhány fotót Új-Zélandról, és rögtön tudtam, hogy el kell mennem oda. Aztán eltelt újabb 10 év, mire sikerült valóban eljutnom Új-Zélandra. Ekkor csak egy hónapra, aztán 3 évvel később 1 évre jöttem, legalábbis azt gondoltam, hogy egy évre jövök, mivel a vízumom ennyi időre szólt. Ekkor még ex-partneremmel érkeztem, akivel aztán egy év után szétváltak útjaink. Ő visszament Európába, én maradtam.
“Úgy éreztem, ezek az emberek olyanok, mint én, közéjük tartozom.”
Mik voltak a kezdeti nehézségek új hazádban? És melyek voltak azok a dolgok, amiket rögtön megszerettél itt?
Talán a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy nem beszéltem angolul. Bár sokat értettem, nem tudtam beszélni, ami meglehetősen sok frusztrációt okozott. Az elején kerültem a kommunikációt ahelyett, hogy szembenéztem volna a félelmemmel, és tanulási, fejlődési lehetőségként fogtam volna fel. Szerencsére néhány év alatt ezt a félelmemet sikerült legyőznöm, és bár 8 év után még mindig zajlik a tanulási folyamat, ma már sokkal inkább örömöt okoz a nyelvtanulás. Ami megkönnyítette számomra a beilleszkedést, az az emberek kedvessége, nyitottsága volt. Ha rámosolyogtam valakire, az visszamosolygott. Úgy éreztem, ezek az emberek olyanok, mint én, közéjük tartozom.
Milyen változásokat idézett elő benned új hazád? Hogyan változtatta meg gondolkodásmódodat, életviteledet?
Mióta megérkeztem, vagy még inkább mióta szakítottam az akkori partneremmel egy évvel később, a változás egy folyamat – akár csak a nyelvtanulás, ma is zajlik. A szakítás után Indiába utaztam, és elvégeztem egy 1 hónapos jógaoktatói kurzust, ami elindított az önmegismerésnek egy teljesen új útján. Teljesen véletlenül botlottam aztán bele Victoria Boutenko A nyers étel csodája című könyvébe, ami alapjaiban változtatta meg a táplálkozáshoz, a testemhez, sőt az életemhez való hozzáállásomat is.
Mielőtt rátaláltam a nyers (raw) vegan táplálkozásra, évekig küzdöttem candida problémákkal és krónikus fáradtsággal; nap mint nap jó pár csésze kávéra, energiaitalokra és guarana tablettákra volt szükségem ahhoz, hogy átvészeljem az ébren töltendő órákat. A nyers ételek viszont korábban soha nem tapasztalt mennyiségű energiát adtak; boldognak és könnyűnek éreztem magam.
Olyan hihetetlen volt ez új életérzés, hogy még többet akartam belőle. Elkezdtem még jobban utánaolvasni a témának, és lassanként átálltam arra, hogy 80-100%-ban nyers ételeket fogyasztottam. Mivel óriási javulást éreztem az életminőségemben, meg akartam osztani ezt a nagyszerű érzést másokkal is. A tény, hogy rendkívül finomak is voltak ezek a természetes ízek, amiket az ízlelőbimbóim kezdtek újra megismerni, csak még izgalmasabbá tette az egészet.
Új életstílusomnak köszönhetően szociális életemben is változások következtek be: egyre inkább hasonló érdeklődésű emberekkel kezdtem időt tölteni, létrehoztunk egy raw közösséget – gyakorlatilag egy raw közösségi házat -, akikkel havonta ún. potluckokat (vacsora, amihez minden résztvevő saját készítésű ételekkel járul hozzá) kezdtünk szervezni, és a Facebookon is alapítottunk egy csoportot, amihez bárki csatlakozhat.
Új életmódom segített hozzá ahhoz, hogy megtaláljam azt a férfit, akiről mindig is álmodtam. Ez a kapcsolat pedig katalizátorként szolgált újabb masszív változásokhoz és “önújramegismeréshez”; megszabadultam sok régi – időközben feleslegessé vált – viselkedési mintától és berögződéstől, és még közelebb kerültem igazi énemhez. Azt hiszem ez a folyamat soha nem ér véget: olyan mintha az ember egész életében egy hagymát hámozna és közben egyre közelebb kerülne a lényeghez, de igazán sosem érné el. Erről szól az élet, nem igaz?
“…hisz az élet annyival több és szebb, mint amit a legtöbben képesek meglátni benne.”
Teljesen egyet értek. Mit szeretsz leginkább a jelenlegi életedben és a kapcsolatodban?
Nehéz megmondani; gyakorlatilag mindent szeretek. Iszonyúan hálás vagyok a sorsnak, amiért egy olyan ember van mellettem, aki hozzám hasonlóan gondolkodik, ugyanolyan értékeket képvisel és nap mint nap arra inspirál, hogy a lehető legjobb, leghitelesebb önmagam legyek. Wiremu, a párom, súlyos betegségekből, allergiás tünetekből gyógyította ki magát a raw táplálkozás által, és az a célunk, hogy másoknak is segítsünk hasonló eredményeket elérni.
Büszke vagyok rá, hogy merünk másképp élni, mint az átlag, hogy olyan elvek szerint élünk, amelyekben őszintén hiszünk, és szeretnénk másokat is erre inspirálni. Hisz az élet annyival több és szebb, mint amit a legtöbben képesek meglátni benne.
Pontosan milyen módon próbáljátok inspirálni az embereket? Mesélj egy kicsit az aktuális projektjeitekről!
A rendszeres havi potluckokon felül, lassan 2 éve működtetünk egy hétvégi biopiacot. Ez nem igazából profitorientált, inkább egyfajta szolgálat a helyi közösségnek: szeretnénk jó minőségű zöldséggel, gyümölccsel ellátni azokat az embereket, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy napi szinten bio termékeket vásároljanak. A zöldségeken és gyümölcsökön kívül Luvraw márkanév alatt saját készítésű tejmentes kefireket (water kefir), kombuchát, vegan jégkrémet és blissballokat (a világ legfinomabb vegan édessége – szerk.) is árulunk. Ezen kívül rendszeresen tartunk nyers táplálkozással kapcsolatos workshopokat, kurzusokat is.
“A legnagyobb álmunk pedig venni egy nagy darab földet vidéken, kikerülni a munka és pénzhajhászás mókuskerekéből és létrehozni egy önfenntartó ökofalut.”
És hova tart ez a kis vállalkozás? Mik a jövőbeli célok?
Jövő évtől kezdve szeretnénk rendszeres retreateket/elvonulásokat szervezni Balin, illetve itt helyben, az otthonunkban is szeretnénk létrehozni egy helyet, ahova az emberek gyógyulni jönnek, ahol segíthetünk életmódjuk megváltoztatásában mindazoknak, akik készen állnak erre, megoszthatjuk velük mindazt a tudást és tapasztalatot, amit az évek során mi magunk összegyűjtöttünk. A legnagyobb álmunk pedig venni egy nagy darab földet vidéken, kikerülni a munka és pénzhajhászás mókuskerekéből és létrehozni egy önfenntartó ökofalut/ökoközösséget, ahol hasonló gondolkodású emberek élnek együtt, nincs szükségük arra, hogy olyan munkát végezzenek, ami csak leszívja az energiáikat; mivel megtermelik mindazt, amire szükségük van, és így több idejük marad egymásra, és az igazán fontos dolgokra az életben.
Utópia? Nekünk talán annak tűnik, Janánál és Wiremunál viszont realitás. A velük töltött négy nap is elég volt ahhoz, hogy lássam, minden lélegzetvételükkel ezeket az elveket képviselik – erőfeszítés nélkül. Tudom, hogy az álmaik meg fognak valósulni, mert önazonos módon élnek, mindenfajta sallangtól mentesen.
A legtöbb ember jobb élet és kaland reményében választja a kivándorlást. Janánál a lépés sorsszerű volt. Ő hazatért.