"Segítek a nőknek újra kapcsolatot teremteni önmagukkal"
99%Összpontszám
Olvasói értékelés: (1 Szavazás)
99%

Időnként – nem túl gyakran – találkozunk olyan emberekkel, akik rögtön megérintik a lelkünket. Még talán a nevüket sem tudjuk, de már érezzük, hogy az adott személynek fontos szerepe lehet az életünkben; megmagyarázhatatlan módon mágnesként vonzanak minket. 

Egy ilyen mágikus találkozásban volt részem idén tavasszal Berlinben, amikor megismertem a skót származású Jane Cormackot. Pozitív kisugárzása, finom, nőies lénye rögtön megfogott, és azonnal tudtam, hogy ő olyasvalaki, akitől rengeteget tudok és akarok is tanulni. Alig 2 hónap múlva már ott ültem – 4 nőtársammal együtt – Jane  “feminine focus” című workshopján, ami – túlzás nélkül – örökre megváltoztatta az életem.

Jane, ma Berlinben élsz, mindenféle korú és foglalkozású nőknek segítesz, hogy visszataláljanak önmagukhoz, és hamarosan befejezed az első könyvedet is. Gondoltad volna kislány korodban, hogy ilyen irányt vesz majd az életed?

– Nem igazán. Hosszú és göröngyös út vezetett idáig. Sok minden kipróbáltam, sokfelé jártam; igyekeztem mindig a szívemet követni. Gyerekkoromban művész, egészen pontosan dalszerző akartam lenni. Az iskolai zenetanárom anno nem igazán bátorított, a művészettanárom viszont annál inkább. Így kerültem 18 évesen az aberdeeni képzőművészeti főiskolára 3D Design szakra. A diploma megszerzése után hamarosan el is indítottam ékszerkészítő-ötvös bizniszemet, ami évekig megélhetésem fő forrása lett.

Ebben az időben még szülőhazádban, Skóciában éltél?

– Skóciában kezdtem ékszerkészítéssel foglalkozni, de már akkoriban is sokat utaztam. Tulajdonképpen már gyerekkorom óta fontos szerepet töltött be az életemben az utazás. Szüleimmel és testvéremmel nagyjából az egész nyári szünetet Franciaországban szoktuk tölteni; lakókocsival jártuk az országot, túráztunk, élveztünk a természetet. A főiskola közben aztán egyedül is útnak indultam: 6 hétig utaztam hátizsákkal Spanyolországban, a diploma megszerzése után pedig kétszer is hosszabb időt töltöttem Közép-Amerikában, s különböző művészeti piacokon árultam saját készítésű ékszereimet. Később aztán Ausztráliába költöztem, egészen pontosan Sydneybe, ahol mondhatjuk, hogy ötvös karrierem elérte csúcspontját: az egyik legnevesebb piacon árusíthattam termékeimet, online  üzletem is beindult, s akkora volt a forgalmam, hogy még egy alkalmazottra is szükségem volt, hogy tartani tudjam a lépést a megrendelésekkel.

nora11

Miért döntöttél mégis úgy, hogy  elhagyod Ausztráliát és felhagysz  az ékszerkészítéssel?

– Ennek több oka volt. Egyrészt az ékszerkészítést soha nem tekintettem végleges karrieremnek; sokkal inkább csak pénzszerzési lehetőséget láttam benne addig, amíg végre megvalósítom az igazi álmaimat, vagyis zeneírással kezdek foglalkozni. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem szerettem az ékszertervezést és -kivitelezést. Sőt, nagyon is szerettem, ahogy mindent, ami esztétikum, ami szépséget hoz az emberek életébe. De lassanként elvesztettem a motivációmat, és éreztem, hogy eljött a váltás ideje. A szívem úgy diktálta, hogy tovább kell lépnem. Ausztrália elhagyásának praktikus oka pedig az volt, hogy lejárt a vízumom, és két lehetőség közül választhattam: vagy megpróbálom kiharcolni a letelepedési engedélyt, vagy továbbállok. Közben Új-Zélandra költözött egy régi barátom, és egyéb jelek is arra utaltak, hogy Új-Zéland felé “kell” vennem az irányt. Így miután 2 évre megkaptam az új-zélandi vízumot, a déli szigeten fekvő Queenstownba költöztem.

Beváltotta az ország a hozzá fűzött reményeket?

– Abszolút. Teljesen másfajta élet következett. Ebben az időben kezdtem el komolyabban írással foglalkozni. Egészen pontosan egy helyi újságnál voltam bedolgozó újságíró, és kezdetben értékesítő is, de ez a vonal hamar zátonyra futott, mert eladásban szörnyen rossz vagyok. Ekkor még mindenféle témáról írtam, ami az újság számára érdekes lehetett, és 2 év után aztán – amikor a vízumom lejárt – azzal a feltett szándékkal vettem újra Európa felé az irányt, hogy professzionális író leszek. Ezzel egy időben pedig volt egy erős vízióm is: emberekkel akartam foglalkozni színek, zene, mozgás, légzés kombinálásával. Nem tudtam, hogy pontosan hol, mikor és hogyan fogom megvalósítani ezt a tervet, de tudtam, hogy ez a helyes irány számomra.

Visszatérve Európába melyik terveden kezdtél dolgozni?

– Első körben Londonba költöztem, hogy elvégezzek egy kreatív írói mesterképzést. Tévesen azt gondoltam, ahhoz, hogy író legyek, papírt kell szereznem róla. A Londonban töltött 1 év életem egyik legnehezebb periódusának bizonyult. Akkortájt múltam el 30, és – ahogy sokan ebben a korban – eléggé meg voltam zavarodva; nem igazán tudtam, merre tartok. Az egyetemi tanulmányaim mellett időszakos munkákból tartottam fenn magam, kevés szabadidőmben pedig első regényemen dolgoztam. A sztori bennem volt, de ahogy kreatív projektek esetében általában lenni szokott, nem tudtam, meddig fog tartani, amíg befejezem.

Az egyetem utolsó hónapjában aztán világossá vált számomra az út, és készítettem egy üzleti tervet. Tanítani akartam, emberekkel foglalkozni, embereknek segíteni. A könyv projektet jegeltem, és a víziómat követve visszaköltöztem Skóciába.

Pontosan mit akartál átadni? Miről szóltak az első workshopok?

Ekkor még elsősorban adomány alapú kreatív workshopokat tartottam, amelyek során gyakorlatilag a színeken és mozgáson keresztüli önkifejezést, önfejlesztést gyakorolták a résztvevők.  Kísérletezgettem hol több, hol kevesebb sikerrel; tettem, amit a szívem diktált. Követtem a belső hangot. Rengeteg kreatív és inspiráló embert ismertem meg ebben az időszakban, és ennek eredményeképpen én magam is sokat fejlődtem. Úgynevezett “szív-csoportokba” (heart circles) jártam, és a szív intelligenciájáról (heart-intelligence) tanultam. Ez az újonnan megszerzett tudás is lassan beépült a workshopom anyagába. A spiritualitás, mint olyan gyakorlatilag 18 éves korom óta az életem része volt, amikor is egy idős sámán asszony hatására hetente jártam spirituális olvasásra, és kezdtem gyakorolni az energiával való gyógyítás és kommunikáció számos formáját. Az energiák érzékelése és a velük való munka az első 7 intenzív év után is fontos része maradt az életemnek – még ha a forma folyamatosan változott is. Ma intuitív coachingnak hívom.

Sok évvel ezután, ebben az előbb említett későbbi spirituálisan rendkívül elmélyült időszakban Findhorn (spirituális és ekofalu Észak-Skóciában), Edinburgh és Aberdeen között ingáztam, éltem egy rövid ideig Hawaii-n, és gyakran jártam Hollandiába is tanulni és tanítani egyaránt. Itt találkoztam először egy barátomon keresztül a “női jelenlét művészetének” (the art of feminine presence) tematikájával. Az utóbbi évek során – miután a témában a tanárképző tanfolyamot is elvégeztem – ez került munkásságom középpontjába.

nora33

– Hogy tudnád röviden megfogalmazni a workshopod lényegét? Mit takar pontosan a női jelenlét fogalma?

– Minden embernek – férfinek és nőnek egyaránt – van feminin és maszkulin oldala. Nem arról van szó, hogy egyik oldal jobb lenne a másiknál, vagy egyikre nagyobb szükség lenne, mint a másikra. A probléma a legtöbb ember esetében az, hogy a két oldal nincs egyensúlyban. A modern társadalom alapvetően férfiközpontú, a férfiak igényeinek megfelelően van strukturálva, nem tartja tiszteletbe a női test és lélek igényeit. Ennek eredményeképpen feminin oldalunk nem jut kifejezésre, el van nyomva az élet legtöbb területén. Női energiáink nem tudnak szabadon áramolni; legtöbb nő életében nincs helye a spontaneitásnak, a kreativitásnak, s a testüknek sem adják meg mindazt, amire szüksége van. Ahogy korábban is említettem, nem azt akarom mondani, hogy nincs szükség struktúrára, vagyis maszkulin energiára, de nagyon fontos, hogy elég tér és rugalmasság maradjon az életünkben, hogy természetes női lényünk is kifejezésre juthasson.

Az a célom, hogy segítsek a nőknek újra kapcsolatot teremteni önmagukkal, hogy megmutassam nekik, milyen érzés, amikor ez a kreatív, termékeny női energia visszatér az életükbe. Ez természetesen félelmeket is előhozhat, a saját elfelejtett hatalmuktól való félelmet. A női szexualitás ugyanis rendkívüli hatalommal bír. Amikor pedig egy csoporton belül a női energiák összeadódnak, annak elsöprő ereje van; a támogatás, amelyet ez a kollektív feminin energia képes biztosítani, felgyorsítja a gyógyulási folyamatokat. Éppen ezért, bár Skype-konzultációkat is vállalok, elsősorban csoportokkal szeretek dolgozni.

– Milyen változásokon mennek keresztül a nők a workshop során illetve az utána következő időszakban?

Magabiztosabbá válnak, és elfogadóbbá önmagukkal szemben. Megtanulnak jobban hallgatni a saját belső hangjukra, és nem várnak többé engedélyre másoktól, hogy kifejezzék önmagukat. Sokaknál eltart egy ideig, amíg az életükbe integrálják a “tanultakat”, de idővel mindenkinél végbemegy valamiféle belső változás. Nemrég csodálatos dolog történt az egyik aberdeeni workshopom után. Egy 42 éves nő, aki 12 évig próbált teherbe esni – a hormonterápiától a mesterséges beültetésig mindennel próbálkoztak – 1 hónappal a workshop után gyermeket fogant. Igazi csodának hangzik a történet, pedig csupán abban segítettem neki – amit egész életében el akart kerülni -, hogy a folyton a fejében levő energiákat a méh – vagyis a szexuális energiaközpont – felé irányítsa. Racionális ember lévén nem hitt benne, hogy sikerülhet, spirituális blablának gondolta a dolgot az elején, mégis működött. Sírtam az örömtől, amikor köszönő levelét olvastam.

– Van arra esély, hogy a téma iránt érdeklődő nők Magyarországon is dolgozhassanak veled?

– Sajnos magyarul nem tudok, de elég jelentkező esetén nagyon szívesen tartanék Magyarországon is workshopokat angol nyelven; Skype-konzultációkra pedig a világ bármelyik részéről van lehetőség. Ezen kívül hamarosan kapható lesz első könyvem is, amelynek középpontjában az univerzummal való kommunikáció áll, illetve arról szól, hogy hogyan hallgassunk belső hangunkra, és kövessük a bennünk rejlő feminin energiákat

nora22

Nagy Nóra