Elméletileg minden adott a nők boldogságához: nincsenek már kötelezően teljesítendő mérföldkövek, eldönthetjük, mi a legjobb nekünk, és csak rajtunk múlik, hogy efelé haladunk is vagy sem. De biztos ez? Az elmúlt 50 év ilyen irányú kutatásai ugyanis egyöntetűen azt mutatják, a nők boldogságszintje a fejlett országokban nemhogy nem nőtt az elmúlt időszakban, hanem folyamatos csökkenést mutat a korábbi állapothoz viszonyítva. Mi lehet ennek az oka, és mit tehetünk azért, hogy lehetőleg mi ne “erősítjük” ezt a borús statisztikát?
Az 1972-ben indult, az amerikai társadalom egészét átfogó felmérés, a General Society Survey (GSS) nagyjából ötvenezer fős mintájú adatai alapján a lányok elégedettebben kezdik az életüket, mint a fiúk, majd ahogy idősebbek lesznek, úgy lesznek egyre boldogtalanabbak. Mire a elérik a 47 éves kort, a nők az életük szinte minden területével elégedetlenebbek, mint a férfiak. Ezt támasztja alá egyébként minden további amerikai és európai, az elmúlt 40-50 év egy-egy hosszabb-rövidebb szakaszát (és összesen nagyjából 1,3 millió férfit és nőt) vizsgáló kutatás is. Hiába vannak ugyanis a korábbinál lényegesen szélesebb lehetőségeink az oktatás és a munka világában, hiába a teljes jogegyenlőség, a nők általános közérzete rosszabb, és jóval kevésbé elégedettek az életükkel, mint korábban. Természetesen itt egy tendenciáról van szó, ami nem jelenti azt, hogy minden mai nő boldogtalanabb, mint amilyen fél évszázaddal ezelőtt lehetett volna, illetve azt sem, hogy a férfiak abszolút értelemben (is) boldogabbak lennének nálunk.
Növekvő lehetőségek, növekvő elvárásaok
Ennek okai nyilvánvalóan rendkívül szerteágazóak (a témában bővebben érdemes lehet elolvasni Betsey Stevenson és Justin Wolfers amerikai közgazdászok, a közhelyes magyarázatoktól óvakodó, 2009-es tanulmányát, A női boldogság csökkenésének paradoxonja címmel). Ami a kutatásokból bizonyosnak tűnik – és magunk is tapasztalhatjuk -, az a folyamatos és egyre növekvő (sokszor saját magunktól származó) nyomás jelenléte az életünkben. Ez a mai nőket egyszerre sarkallja a férfiak világában való, velük azonos mértékű helytállásra: vagy az ilyen irányú ambíciók és a szakmai kiteljesedés, vagy pedig a nő mint családfenntartó szerepbe való belekényszerülés miatt.
Boldogságvédelem
A társas támogatás hiánya, a hosszú távú egyedüllét (legyen az választott, vagy “kapott”) – ahogyan azt a magyar társadalom esetében Kopp Mária az 1990-es és a 2000-es években végzett vizsgálatai is alátámasztották – egyértelműen egészségkárosító, beleértve – nem is kis súllyal – a lelki egészségünket is. Jó hír viszont, hogy ezzel párhuzamosan a harmonikus családi élet, a stabil, boldogító kapcsolatok, a bizalom magunkban és az életben nagyon is erős egészségvédő és boldogságteremtő tényezőnek bizonyultak. Érdemes tehát ezekre alapozni, hiszen ahogyan a téma kutatásában szintén jeleskedő amerikai pszichiáter, George Vaillant fogalmaz:
“A boldogság csupán egy hintó, amely elé fogott lovat szeretetnek hívjuk”
Mitől boldog a férfi?
Meglepően hasonló “dolgok” teszik egyébként az életükkel elégedetté a férfiakat is. Ha az ő boldogságuk okait keresnénk – ami természetesen ugyanolyan fontos -, mindenképpen nézzük végig Robert Waldinger pszichiáter, a Harvard Grant Study kutatásvezetőjének élvezetes előadást. Egy olyan, a maga nemében egyedülálló vizsgálati anyagra támaszkodik ugyanis, amelynek kutatói 724 amerikai férfi mindennapjait “kísérték végig” 75 éven keresztül. A vizsgálatban résztvevők közül hatvanan még mindig élnek (mondanunk sem kell, túl vannak már a 90. életévükön is), és továbbra is szolgáltatnak adatot a kutatáshoz. Ami tehát korántsem zárult le, ráadásul időközben az eredetileg kiválasztott férfiak mintegy 2000 utódját is bevonták a vizsgálatba.
Feliratos:
Eredeti:
Szöveg: Streit Nóra