Negyvenöt évvel ezelőtt, november 10-én nyitották meg a turisták előtt a kínai nagy falat. Rengeteg történet fűződik hozzá, és megszámlálhatatlan fénykép mutatja be a világnak, hogy joggal szerepel 1987 óta az UNESCO világörökségi listáján, mégis annyi mindent nem tudunk erről a lélegzetelállító építményről.
Ha megkérdeznék, hogy melyik az a tíz mesterséges építmény a világon, amelyet az életemben látni szeretnék, a kínai nagy fal biztosan benne a felsorolásomban. Nem csak a kínai kultúra iránti érdeklődésem, hanem a gigantikus mérete miatt is jó lenne azokon a köveken állni és a távolba meredni. A turisták számára negyvenöt évvel ezelőtt nyitották meg a kapukat, viszont a közelmúltban egyes szakemberek azt nyilatkozták, hogy az erődítmény szépen lassan eltűnhet a föld színéről. Utánanéztem, mivel lennénk szegényebbek.
Kezdődött: időszámításunk előtt
Ez az építészeti remekmű nem csak a hihetetlen méretével tűnik ki a többi, ember alkotta – több száz vagy ezer éves – építmények közül, hanem az építési ideje is a világ leghíresebbjei közé emeli. A kínai nagy fal építését – már meglévő falszakaszok összekötésével – Kr. e. III. században a Kínai Császárságot alapító CsinSiHuang-ti kezdte el, hogy az északi és nyugati nomád törzsek támadásaitól megvédje a földműveseket, és idővel az aktuális hadi helyzetnek megfelelően bővült. Az építmény mondhatni a korral együtt változott, ugyanis mind anyagában – például a kezdeti döngölt földet a tégla váltotta fel a középkorban – mind hosszában, illetve funkciójában is alkalmazkodott a változó körülményekhez. Az elmúlt kétezer évben nem foglalkozott vele mindegyik uralkodó, sokszor évszázadokig nem is használták,,ugyanakkor kiemelendő a Ming-dinasztia (1368-1644), akiknek a ma látogatható szakaszok jelentős részét köszönhetjük.
Amíg csak a szem ellát
Milyen érdekes, hogy például embert küldünk az űrbe, vagy gondoljunk csak az elmúlt harminc év technikai vívmányaira, mégsem lehet megállapítani a kínai nagy fal pontos méretét. Jelen állás szerint a Po-hai öböl közelében kezdődik, és Kína észak-keleti határvonalán húzódik a Góbi-sivatag irányába, azonban nem lehet rajta egyszerűen végigsétálni, mert nem összefüggő, igaz, vannak megszakítás nélküli hosszú részek, de sok helyen már csak romokat találunk, vagy egyenesen a föld alatt van. Mindemellett arról is eltérő nézetek léteznek, hogy lehet-e látni az űrből vagy sem, az viszont biztosan állítható, hogy egy páratlan léptékű emberi alkotásról van szó. Korunkban a tudósok a GPS helymeghatározó rendszer és infravörös mérőeszközök segítségével próbálnak közelebb kerülni a valós adatokhoz. Mielőtt bárkit is fárasztanék a kilométerek számaival, inkább az online térkép böngészését ajánlom, vigyázat, veszélyes, egy pillanat alatt belefeledkezhetünk a tájba. Közel-távol semmilyen épület, csak a kacskaringós hegygerinc, a zöld domborzat, a szabályos időközönként felbukkanó bástyák és a kék ég. Lenyűgöző táj.
Jelképpé vált
Ha figyelmesen nézzük a felvételeket, észrevehetjük, hogy szabályos időközönként a fal monotonitását tornyok törik meg, amelyek a katonák lakhelyeiként és eszközeik tárolására, valamint raktározásra szolgáltak, mégsem ezek a bástyák miatt vált a védelmi rendszer jelképévé. Szokták a kígyózó formája miatt a kínai kultúrában fontos szerepet betöltő sárkányhoz hasonlítani, és annak értékeivel azonosítani, de a világ leghosszabb temetőjeként, a könnyek falának is emlegetik az építés során elpusztult több millió ember halála okán. A falat egyébként munkanélküli értelmiségiek, katonák, parasztok, hadifoglyok és bűnözők építették, amelyből látszik, hogy sok esetben nem önszántukból vettek részt a munkálatokban. Ha belegondolunk, elképesztő teljesítmény lehetett odaszállítani az építőanyagot, az élelmiszert és a dolgozókat, illetve megszervezni az összes folyamat. Állítólag annyi téglát használtak fel, amennyi ötször körbe érné a földet az egyenlítő körül.
Gyönyörű panorámakép 360° (kattints a képre!)
Az emlékeinkben él
Visszatérve a szimbólummá válásához, a kínai kultúrkörben is él egy, a mi Kőmíves Kelemen népballandánkat idéző monda, MengCsiang-nü története, akinek a férjét három nappal az esküvőjük után erőszakkal vitték el a falat építeni. Mivel az asszony aggódni kezdett az uráért, ellátogatott az építkezésre, azonban ott megtudta, hogy meghalt, és holttestét befalazták az építménybe. Amikor a feleség hangosan siratta férjét, a fal hirtelen összedőlt, és a holttesttel együtt elé zuhant. Erről még a császár is hallott, aki behívatta magához a nőt. A császár első pillantásra beleszeretett, és megkérte a kezét. Akkoriban egyetlen kínai nő sem mondhatott nemet az uralkodónak, MengCsiang-nü belement, egy feltétellel: a tenger partjára kért egy oltárt az elhunyt hitvesének. A császár eleget tett a kérésnek, viszont a temetés során a hűséges asszony átkarolta a holttestet, és hangosan szidalmazta a könyörtelen jövendőbelijét. Végül volt kedvese testével együtt a tengerbe vetette magát.
Tenni kell érte
Reméljük, hogy az idő múlásával nem csak az ilyen legendákból emlékezhetünk erre a történelmi emlékműre. A statisztikák szerint évente kb. 40-50 millió turista látogat el megcsodálni ezt a páratlan csodát, amely azt is jelenti, hogy erős igénybevételnek van kitéve a fal. A szakemberek szerint a természeti tényezők közül az időjárás a legkárosabb a világ legnagyobb alkotásra, de növények és a vandalizmus is annyira rombolja, hogy hosszú távon a jövőben összehangolt munka kell a megmentéséhez. Nézegessünk képeket, mert képesek elvarázsolni!
(szöveg: Prischetzky Réka, fotó: commons.wikimedia.org)
