Az irodalom gyönyörködtet, szórakoztat és tanít. Karinthy Frigyes egyik novelláját ajánljuk, mely legtöbb novellájához hasonlóan görbe tükör a társadalomnak. 

 


Szereplők:

Igazgató
Számtantanár
Földrajztanár
Fizikatanár
Történelemtanár
Wasserkopf
Szolga

Történik egy középiskolai igazgató szobájában.


Igazgató ül az asztalnál, előtte a szolga
. Mit kíván?

Szolga. Itt van egy úr, a nagyságos igazgató úrral akar beszélni.

Igazgató. Meg lett mondva, miszerint a szülőknek meghagyandó, hogy csupán a hivatalos órákban érdeklődendő tanügyben, vasár- és ünnepnap kivételével minden szerdán és szombaton.

Szolga. Igenis. Csakhogy ez nem szülő.

Igazgató. Tanuló.

Szolga. Nem gondolnám, kérem, merthogy szakálla van.

Igazgató őszinte csodálkozással. Nem szülő és nem tanuló? Hát akkor mi?

Szolga. Azt mondja, mondjam csak, hogy Wasserkopf.

Igazgató nyugtalanul. Hogy néz ki?

Szolga. Olyan ostoba-féle ábrázata van.

Igazgató megnyugodva. Aha, értem. Akkor valamelyik iskolalátogató lesz. Bocsássa be.

Szolga el.

Wasserkopf bejön. Ziláltan öltözött, torzonborz szakállas ember. Nagyon erélyes és elszánt. Jó napot. Megáll.

Igazgató feláll. Mit kíván?

Wasserkopf. Wasserkopf vagyok. Szünet. Nem ismer meg az igazgató úr?

Igazgató int, hogy nem.

Wasserkopf. Úgy látszik, megváltoztam. No, de mindegy. A könyvekből majd kiderül.

Igazgató. Könyvekből? Ámbátor…

Wasserkopf. Igazgató úr kérem – én vagyok a Wasserkopf.

Igazgató. Kétségtelen, miszerint – de mindazonáltal.

Wasserkopf. Hát nem emlékeznek a nevemre se. Fölénnyel. Na ja, vagy legalább úgy tesznek, mintha nem emlékeznének. Okuk van rá eltussolni engem. Mindegy. Egyszóval – én itt jártam iskolába ezelőtt tizennyolc esztendővel.

Igazgató. Nincs kizárva, miszerint lehetséges. És most mit kíván? Bizonyítvány másolatra van szüksége?

Wasserkopf jelentősen. Nem kell nekem a maguk bizonyítványa. Azt is visszahozom, amit kaptam maguktól. Másért jöttem én ide.

Igazgató. De azonban –

Wasserkopf megköszörüli a torkát. Ünnepélyesen. Tekintetes Igazgatóság!

Igazgató ijedten körülnéz.

Wasserkopf. Mint ennek az iskolának volt növendéke, van szerencsém tisztelettel visszakérni az iskolapénzeket, amiket én ezelőtt tizennyolc esztendővel tandíj gyanánt befizettem. Büszkén körülnéz.

Igazgató nem érti. Visszakéri a tandíjakat?

Wasserkopf. Igenis, visszakérem a tandíjakat. Ha gazdag ember volnék, nem mondom, itt hagynám maguknál. Legyenek vele boldogok, ott egye meg a fene. De két napja nem volt egy meleg kanál a hasamban, nekem szükségem van a pénzre.

Igazgató. No, de nem értem… minő alapon?

Wasserkopf. Minő alapon? Azon az alapon, hogy engem rosszul tanítottak, a pénzemért. Azon az alapon, hogy nekem bizonyítványt adtak, hogy én tanultam valamit a pénzemért, és kiderült, hogy én nem tanultam semmit a pénzemért.

Igazgató meghökkenve. No, de… nem értem mégse… Micsoda ötlet!

Wasserkopf büszkén. Csak hagyja maga az ötletet. Nagyon jó ötlet az, olyan jó ötlet, hogy nekem magamnak nem is jutott volna eszembe. Hála a maguk tanításának, amitől ilyen élhetetlen szamár lettem. A Csetovics barátom adta nekem ezt a tippet, egy félórával ezelőtt.

Igazgató hüledezve. Csetovics!

Wasserkopf. Az éppen. Egy félórával ezelőtt a körúton sétáltam, és azon gondolkoztam, hogy most honnan szerzek egy kis pénzt, mert nincs egy fityingem sem. Találkozom a Csetoviccsal. Mondok, hogy vagy Csetovics, azt mondja, köszönöm jól, sietek, megyek a Leszámítoló Bankba, becserélni a valutakülönbözetet, amit nyertem. Mondok, mi az, hogy valutakülönbözet. Mondja, nem érek rá én azt elmagyarázni, az úgy van, hogy papíron vesztettem hetven pontot, hát a különbözeten nyertem, nem érted? Nem, mondok, mi az, hogy ponton vesztettem, különbözeten nyertem? Na, aszongya, ezt se tudod, akkor te semmit se tudsz. Kérd vissza az iskolapénzt. Azzal otthagyott – én meg mondok, ejnye, ezt meg lehet csinálni, igaza van nekije, hogy ez nekem még nem jutott eszembe. Hát sarkon fordultam, és eljöttem ide, és most tisztelettel kérem a tekintetes igazgatóságot, tessék nekem visszaadni az iskolapénzt, mert én nem tudok semmit. Büszkén körülnéz.

Igazgató szavak után kapkod. No, de… igazán, miszerint… ilyen esetem még nem volt… A Csetovics azt mondta Önnek?

Wasserkopf. Igenis, az én jó barátom, a Csetovics, az adta a tippet. Meg is hálálom neki. Ha itt megkapom a pénzt, veszek neki valamit. Veszek én.

Igazgató ijedten. No, de… miféle pénzt? Csak nem gondolja ezt komolyan?

Wasserkopf. Hogy nem gondolom komolyan? De milyen komolyan gondolom! És ha nem kapom itt meg az igazságomat, felmegyek a minisztériumba és a főtörvénybe, és elmegyek, és bepörlöm az egész mindenséget, azt a keserves micsodáját, hogy az embernek kilopják a zsebéből a pénzt, oszt nem tanítják meg semmire – oszt most itt állok, vén szamár létemre, oszt nem tudok semmit, pedig iskolát jártam.

Igazgató félre, ijedten. Ez őrült. Csitítva. Jó, jó, kedves izé… Wassermann úr… Csak tessék nyugodtan elmenni, majd megvizsgáljuk az ügyet.

Wasserkopf. De biz én addig innen nem mozdulok, míg nekem azt el nem intézik. Itt tanítottak a pénzemért, hogy tudjak valamit, de nem tudok semmit, hát rosszul tanítottak, hát nekem jussom van visszakérni a pénzt.

Igazgató kétségbeesve. De hát honnan gondolja ön, hogy ön nem tud semmit?

Wasserkopf. Hogy honnan? Az már nem az én dolgom, hanem az uraké. Tessék engem megvizsgálni, és megmondani, mit tudok. Tessék behíni a tanár urakat, vizsgáljanak meg.

Igazgató. Minő kínos ügy, no, de minő kínos ügy… Hát ön szóval újra vizsgázni akar…

Wasserkopf. Igenis, újra akarok vizsgázni. Engem itt keresztülengedtek a vizsgán, pedig nem tudtam semmit, nyilván tehát meg kellett volna buktatni. Akkor tudtam volna, hogy nem tudok semmit, de így engem félrevezettek. Kiírom az újságba, hogy itt hogy vizsgáztatnak. Tessék engem újra vizsgáztatni, mert az első érvénytelen, mert azon átjöttem. Tessék engem pótvizsgára ereszteni, hogy derüljön ki, hogy nem tudok semmit, és tessék engem rendesen megbuktatni, és visszaadni az iskolapénzemet.

Igazgató. Miszerint… kegyed, miszerint vizsgázni akar?

Wasserkopf. Azt én. Jogom van hozzá.

Igazgató. Az eset nagyon nehéz. Fülét vakarja. Még soha nem volt ilyen esetem. Nem tudok kiokoskodni. Meg kell kérdezni a tantestületet. Be fogom hívatni a konferenciát. Tessék addig kimenni az előszobába és várakozni.

Wasserkopf. Hát csak tessék sietni, mert nincs sok időm. El.

Igazgató tehetetlen mozdulatokat tesz, aztán csönget. Szolga bejön.

Igazgató. Kérem, hívja be Hornyák tanár utat, Pemete tanár urat, Kolmizó tanár urat és Reczege tanár urat. Rendkívüli konferencia lesz.

Szolga. Igenis. El.

Igazgató egyedül. Miszerint… miszerint… tudniillik, tekintetbe veendő… Készül rá, hogy mit fog mondani, mintha már mondaná. Azért híttam az urakat, miszerint egy rendkívül kényes ügyet!… Fizikatanár, történelemtanár, földrajztanár, számtantanár, mindegyik megfelelő komikus figura, sorban bejönnek. Körülállják az asztalt.

Igazgató ünnepélyesen. A konferenciát megnyitom. Azért híttam az urakat, miszerint egy rendkívül kényes ügyet terjesszek a tantestület elé. Tessék helyet foglalni.

Tanárok leülnek.

Igazgató. Megjelent nálam egy Wasserkopf nevű volt tanulója az iskolának, aki… a tanügyi szabályzatban elő nem forduló eddig páratlan esetet jelentett azon kérelemmel, miszerint… Gondolkodik, aztán kitörve. Hallatlan dolog, kérem, hallatlan!

Tanárok. Mi az?… Miről van szó?… Mi történt?…

Igazgató. Ez az ember visszakéri az iskolapénzt.

Tanárok. Visszakéri az iskolapénzt?

Igazgató. Azzal a megokolással, hogy nem tud semmit. Kérem az urak véleményét erről a páratlan esetről.

Tanárok összenéznek.

Fizikatanár megköszörüli a torkát. Tisztelt konferencia. Szerintem a kérdés fizikai képtelenség. Az energia megmaradásának elve alapján minden tanuló idővel annyit veszít tudásából, mint amennyit az intézetből kiszorított tanár véleménye ebben az ügyben nyom.

Történelemtanár. Az újkor története hasonló esetet nem ismer. A Bourbonokról mondják, hogy nem tanultak, és nem felejtettek semmit – de azért nem pörölték a kincstárt, mikor tudományuk következtében a forradalom 1792-ben kitört.

Számtantanár. Az a kérdés, a tőkét követeli-e, vagy kamatos kamataival az egész összeget, amennyire azóta felnövekedett. Mert ebben az esetben –

Földrajztanár. Hol fekszik az az ember?

Igazgató. Kint vár az előszobában. Azt akarja, hogy bocsássuk őt pótvizsgára. Az urak véleményét óhajtom meghallgatni erre nézve.

Számtantanár. Tisztelt konferencia. Véleményem szerint nem veszítünk vele semmit, ha Wasserkopf volt tanulót pótvizsgára bocsátjuk. Lehetetlennek tartom, hogy megbukjék, s ezzel minket anyagi komplikációk elé állítson. Az illető azóta sok mindent megtanult az élet iskolájában – csak arra kell vigyáznunk, hogy ne terheljük őt meg túl nehéz kérdésekkel. Úgy látom, itt egy rendkívül ravasz emberrel állunk szemben, aki mindenáron kompromittálni akar bennünket, és pénzhez akar jutni. Lehet, hogy egy konkurrens vállalat küldte ki. Ki kell fogni rajta.

Fizikatanár. Hogy gondolja azt, kolléga úr?

Számtantanár. Nagyon egyszerűen. Támogatnunk kell egymást. A cél az, hogy Wasserkopf úr semmiképpen meg ne bukjék. Mert ha Wasserkopf úr valamire nem tud felelni, akkor mi buktunk meg, és ő nyert. Ezt lehetetlenné kell tenni. Tartsunk össze, kolléga urak, nehogy országos tanügyi botrány keletkezzék ebből a kínos esetből. Akármit felel Wasserkopf úr, be kell bizonyítani, hogy jól felelt.

Történelemtanár. Én vállalom, ha megbíznak bennem. Kérem az igazgató urat, vezettesse elő a vizsgázót. Mi pedig bánjunk vele nagyon csínyján.

Igazgató nyugtalanul. Nem lesz valami baj belőle? Csak a lapok miatt félek…

Számtantanár. Tessék ránk bízni. Foglaljunk helyet.

Igazgató csönget. Bocsássa be Wasserkopf urat.

Szolga el.

Tanárok elhelyezkednek.

Szolga előreereszti Wasserkopfot.

Wasserkopf hetykén jön be, félrecsapott kalappal a fején, nem köszön, zsebre dugja kezeit, és szemtelenül fütyürész.

Tanárok felállanak, nyájasan. Is-ten hoz-ta!

Wasserkopf leereszkedően. Szervusztok. Csak üljetek le, taknyosok. Szemtelenül néz, vár, hogy kidobják.

Igazgató felháborodva. No de…

Tanárok összenéznek, számtantanár int az igazgatónak, hogy menjenek bele mindenbe. Egyszerre leülnek. Igenis, kérem szépen.

Igazgató. De ez a modor… Zavartan.

Számtantanár. Ez a modor annyit jelent, hogy Wasserkopf úr nagyon jól ismeri ennek az intézetnek régi, patriárkális stílusát. Tisztában van vele, hogy az iskola ebben a formájában már a klasszikus középkorban is fennállott, amikor tanár és tanítvány kölcsönös szeretetben éltek, és tegezték egymást – nyilván erre akarja felhívni a figyelmünket. Ez a kedves figyelem annyira jólesik mindannyiunknak, hogy azt hiszem, nem találok ellenvetésre, ha indítványozom, hogy Wasserkopf tanulót, aki – mint ahogy értesítettek bennünket – vizsgázni óhajt nálunk, magaviseletből máris átengedjük, még a vizsga előtt, kitűnő osztályzattal.

Igazgató megérti, élénken. Helyes, helyes. Úgy van. Magaviselet: kitűnő, Ír.

Tanárok bólogatnak. Helyes, nagyon helyes.

Wasserkopf meghökken egy percre, azután vállat von. Na jó. Fütyülök az egész tantestületre. A magaviseleten nem múlik. Tessék engem megbuktatni, és ideadni a pénzemet, a többi nekem vurst.

Igazgató nyájasan. Hiszen erről van szó. Az ön méltányos kérését a tantestület bölcs határozata elé bocsátottam, amely úgy döntött, miszerint a vizsga megejtendő, és eredményétől teendő függővé, vajon igényjogosult-e, s ha igen, mennyiben teljesítendő. Méltóztassék ezt tudomásul venni.

Wasserkopf. Másul, másul, gyerünk a farbával, mert nekem pénz kell. Leveti a kabátját, felgyűri az ujját. Gyerünk. Kérdezzetek, tanarak, azaz szamarak. Nagyon kíváncsi vagyok, ki lehet-e belőlem kapni egy értelmes feleletet.

Igazgató. A vizsgát tehát ezennel megnyitom. Első tárgy: történelem. Kérjük Reczege tanár urat, kezdje el a vizsgázó kikérdezését.

Történelemtanár feláll, odaviszi a széket Wasserkopf elé. Udvariasan. Parancsoljon helyet foglalni, jelölt úr.

Wasserkopf rá se néz, csípőre teszi a kezét. Egy meleget.

Történelemtanár tanácstalanul néz az igazgatóra. Percnyi szünet.

Számtantanár. Éljen, nagyon kitűnő. Wasserkopf úr azt akarja közölni, hogy hajlandó a nehéz, fárasztó vizsgát egyenesen állva, csípőre tett kezekkel kiállani, megkímélendő bennünket attól, hogy később tornából is le kelljen vizsgáztatni. Indítványozom, hogy tornából jeles minősítéssel eresszük át, az igazgató úr, mint tornatanár beleegyezésével.

Tanárok fellélegezve. Úgy van, helyes! Tornából jeles! Kezdenek belejönni, felélénkülnek. Megindul a harc Wasserkopf és a tanárok közt.

Igazgató ír. Tornából jeles.

Wasserkopf erélyesen. No, no… Leül. Jó, kifogtak rajtam az egyszer. Ne féljenek, most majd jobban fogok vigyázni magamra. Tessék kérdezni.

Történelemtanár körülnéz, aztán összeráncolt homlokkal gondolkodik. Tanárok drukkolnak.

Wasserkopf gúnyosan. Na, mi az, tanár úr, nem készültél?

Történelemtanár ijedten. De igen, tessék csak várni.

Wasserkopf. Persze, nem tudsz elég könnyűt kérdezni, Reczege. Mindig ilyen hülye voltál.

Történelemtanár kiegyenesedik, diadalmasan. Mondja meg nekem a vizsgázó úr – meddig tartott a harmincéves háború?

Wasserkopf. Har… vagyis, akarom mondani, nem tudom.

Történelemtanár. Csak tessék felelni. Tudja ön biztosan. Akármit. Tessék felelni.

Wasserkopf összehúzott szemekkel gondolkodik. Fizikatanár a háta mögé kerül, súg egész hangosan: “Harminc”. Többi tanár is kézzel-lábbal integet Wasserkopfnak, hogy harminc.

Történelemtanár noszogatja. Na? Na?

Wasserkopf felmutat. Igazgató úr, kérem – így nem lehet vizsgázni. A Pemete mindig súg.

Igazgató szigorúan. Tanár úr. El fogom távolíttatni!

Fizikatanár elsompolyog a háta mögül.

Történelemtanár. Ugyan kérem, hiszen a jelölt úr nagyon jól tudja! Feleljen.

Wasserkopf hosszas gondolkodás után. Hogy meddig tartott a harmincéves háború?

Történelemtanár. Igen, igen.

Wasserkopf könnyedén. Ja… az hét méter nyolc deka. Körülnéz, diadallal. Hehe. Hét méter. Én tudom, hét méterig tartott. Lehet, hogy tévedek. Legfeljebb nem sikerült a vizsga. Hét méter, hehe. Hét méterig. Körülnéz. Kérem vissza az iskola…

Tanárok tanácstalanul néznek össze.

Történelemtanár gyorsan. Hét méter? Nagyon helyes. Jól válaszolt.

Wasserkopf megütődve. Mi…i…i?

Történelemtanár nagyot nyel, aztán belefog az igazgató felé fordulva. A válasz helyes volt. Ugyanis… a jelölt úr bebizonyította, hogy nem felületesen gondolkodik, hanem alapos komolysággal foglalkozott a kérdéssel, a legújabb kutatások szerint ugyanis… ugyanis… ugyanis…

Számtantanár közbevág. Úgy van, értjük, ne is tessék folytatni. Nagyon egyszerű. A legújabb kutatások szerint ugyanis az idő éppen úgy valóságos dolog, mint a tér és az anyag. Atomokból áll, összefüggő egészet alkot, tehát mérhető hosszmértékkel. Ha egységesítjük a mérésrendszert, kiderül, hogy egy méter hosszmértékben egy évnek felel meg. – Hét év tehát hét méter. És így a harmincéves háború szigorúan véve és alapos megfontolással csakugyan hét évig tartott, az mindjárt kiderül, ha… ha… ha…

Történelemtanár. Ha tekintetbe vesszük, hogy a napnak a felét, azaz tizenkét órát le kell számítani ebből az időből, melyben harcról egyáltalán szó lehetett – harminc évből így csak tizenöt év marad. De azt se töltötték folytonos háborúskodással, mert enni is kellett, ami körülbelül napi három órát vett igénybe. Könnyű kiszámítani, hogy a tizenöt év csakhamar összezsugorodik kilenc és félre, és ha ebből még elvesszük azt az időt, amit pihenéssel és békés foglalkozással töltöttek a harcosok, hajszálnyi pontossággal… Homlokát törölgeti.

Számtantanár. Kijön a hét év, úgy van, amivel a vizsgázó úr megjelölte a harmincéves háború tartamát. A válasz tehát kitűnő. Indítványozom, hogy jeles eredménnyel bocsássuk át történelemből. Fű!… Homlokát törülgeti.

Tanárok. Éljen! Éljen! Keresztülment. Gratulálnak Wasserkopfnak.

Wasserkopf tiltakozva. Na, de kérem…

Igazgató harsányan. Elég! Történelemből: jeles. Ír.

Tanárok körülfogják a történelemtanárt, és gratulálnak neki.

Igazgató. Következik a fizika vizsga.

Fizikatanár cserél a történelemtanárral, szemben Wasserkopffal.

Wasserkopf kihúzza magát. Dacosan. Na megálljatok, csirkefogók!

Fizikatanár drukkolva. Hát…

Wasserkopf szigorúan. Na, mi lesz? Tessék kérdezni. Vagy nem tudsz? Én nem érek rá sokat veszekedni veletek. Különben már jól emlékszem, te vagy a Pemete. Tudod, hogy hívtunk téged a hátad mögött?

Fizikatanár kínosan vigyorog.

Wasserkopf. Fülbemászónak, mert mindig a füledet piszkáltad, mint most.

Fizikatanár kikapja az ujját a füléből, tanárok röhögnek.

Wasserkopf. Csend legyen! Ne röhögjetek.

Tanárok elhallgatnak.

Wasserkopf. Tudod, ki ragasztotta a tintatartó fedelét a nadrágodra, mikor orra buktál a katedrán? Én.

Fizikatanár felugrik, dühösen. Maga…

Wasserkopf fölénnyel. Csak ne ugrálj! Kérdezz! Valami jó nehezet!

Fizikatanár türtőzteti magát, látván, hogy Wasserkopf ugratni akarja: mézédesen. Nagyon kedves, nagyon kedves. Hát méltóztassék megmondani, vizsgázó úr, hogy… hogy a templomtorony csakugyan kisebb lesz-e, ha elmegyünk tőle messzire és visszanézünk, vagy csak optikai csalódásból látjuk-e kisebbnek?

Wasserkopf. Micsoda buta beszéd! Honnan tudjam én azt? Ha visszamegyek megnézni, akkor megint nagyobb lesz. Ahhoz, hogy megnézzem, hogy kisebb lesz-e, oda kellene menni, de akkor, ha odamegyek, már nem kicsi.

Fizikatanár kínban. Szóval… ugye…

Wasserkopf. Szóval, ugye, marhát kérdeztél. Te ló. Ez a válaszom.

Fizikatanár dühösen. Ez a válasza? Hát rendben van. A tanárok felé. A válasz helyes volt. Nagyon kitűnő válasz. A jelölt úr azt mondja, hogy ló. Hát kérem. Nekifohászkodik. A lóról azt mondják, hogy…

Tanárok drukkolva. Na? Na?

Fizikatanár. Azt mondják, hogy búsuljon a ló, mivel fejének térfogata folytán erre alkalmasabban van berendezve. Na már most. Gondolkodik aztán diadalmasan. Megvan.

Wasserkopf részvéttel. Mi van meg, te szerencsétlen?

Fizikatanár. A válasz helyes. Miért búsul a ló? Általában miért búsulunk rendszerint? Mivel valami csalódás ért bennünket. De milyen csalódás érhet egy olyan primitív szemléletű lényt, mint egy ló? Csak érzéki csalódás, mert képzetei nincsenek. Ez az érzéki csalódás pedig csak optikai lehet, mivel a távol levő tárgyakat a ló kisebbnek látja. A jelölt úr tehát közvetve egész helyesen válaszolt, megállapítva, hogy a ló búsulása, vagyis optikai csalódása arányban áll a tárgyak látszólagos kisebbedésével – vagyis a tárgyak, ez esetben a templomtorony látszólagos kisebbedése, optikai csalódásnak tulajdonítható. A válasz helyes volt, indítványozom, hogy fizikából jeles eredménnyel bocsássuk át.

Igazgató ír. Fizikából: jeles.

Tanárok. Éljen. Körülfogják a fizikatanárt, aki büszkén fogadja a gratulációkat, és visszaül a helyére.

Wasserkopf. Tiltakozom…

Igazgató. Elég. Következik a földrajzvizsga.

Földrajztanár elfoglalja a helyét, szemben Wasserkopffal.

Wasserkopf. Nini… a picegepórec. Hogy vagy, picegepórec?

Földrajztanár megütődve. Tessék?

Wasserkopf. Te írtál be egyszer az osztálykönyvbe. Te vén lókötő. Na megállj, most kibánok veled!

Földrajztanár. Szíveskedjék megmondani, jelölt úr…

Wasserkopf. Megmondom, öcsém… Meg én. Nagyon utáltunk téged mindannyian.

Földrajztanár rendületlenül. Szíveskedjék megmondani, hogy hogy hívják Arad megye hasonnevű fővárosát?

Wasserkopf. Micsoda buta kérdés. Hiszen benne van a válasz.

Földrajztanár őrömmel. Ugye? Tehát, hogy híják? Ugye…

Wasserkopf. Hát Hason. Így hívják. Ha hasonnevű, akkor Hasonnak hívják. Hehe. Igaz?… Kérem vissza a…

Földrajztanár. Helyes. Hasonnak hívják… a jelölt úr tudniillik izé… egy kicsit selypít. Azt akartam mondani, hogy haszon. Haszon, vagy ha elhagyunk egy betűt,  a s z o n, osztják nyelven annyit tesz, mint  r é g i e s, maradi… ha ebből, hogy  m a r a s i, szintén elveszünk egy betűt, arad  m a r a d i… akarom mondani, marad  a r a d i, homlokát törli, vagyis aradi, tehát Arad. A válasz helyes volt. Tessék átengedni. Elhagyja a helyét.

Igazgató. Földrajz: jeles. Ír. Konstatálom, hogy a vizsgázó eddig fényes eredménnyel ment át a tantárgyakból. Még csak a matézisvizsga van hátra. Ha azt is megússza: átengedjük.

Wasserkopf maga elé. Jobban össze kell szedni magam.

Számtantanár elfoglalja a helyét. Tanárok izgatottan figyelnek. Számtantanár int, hogy csak bízzák rá, majd elbánik vele.

Wasserkopf nekigyürkőzik, egyre szemtelenebb. Na, malacpofa – mert téged malacpofának hívtunk -, szedd össze magad te is, ha rajtam ki akarsz fogni. Mert ami a számtant illeti, én már előre kijelentem neked, hogy kétszer kettő az öt, és, hogy, amit te kérdezel, az nem szoroz és nem oszt. Továbbá a hármasszabály szerintem egyenlő az anyacsavarral, és nyolc alma és két libacomb az összesen harminchat mákosrétes. Ezek után szeretném azt látni, hogy fogok én levizsgázni matematikából. Ma temetik a matematikát. Hehe, nagyon jó. Jobb, ha kijelented, hogy nem készültél, és hogy kénytelen vagy megbuktatni.

Számtantanár szigorúan. Kérem, őrizzük meg a vizsga komolyságát. Két kérdést fogok feltenni, egy könnyebbet és egy nehezebbet.

Wasserkopf utánozza. Egy könnyebbet és egy nehezebbet. Te csak a régi vagy, malacpofa. Egyszer lerajzoltunk téged a táblára úszónadrágban, amint II. Józsefnek egy üveg zacherlint nyújtasz át.

Számtantanár. A könnyebb kérdés: Ha egy kilenc és egynegyed kilométeres gőzhenger sugarának a meghosszabbítása nyolcmillió és kétharmad mérföldnyi távolságban metszi a Sirius csillagnak a Naptól való távolsági együtthatóját – kérdés, hányszor foglaltatik egy a gőzhenger felső lapjával egyenlő területű 109 oldalú sokszög befogója annak a kataszteri hivatalnoknak a havi fizetésében, akit 25 év előtt elhagyott a felesége egy huszárfőhadnaggyal?

Tanárok megrökönyödve. No de kolléga úr.

Igazgató. Tanár úr!

Wasserkopf gúnyosan. Tessék csak hagyni. Szabadna kérném még egyszer a kérdést.

Számtantanár szigorúan. Nem lehet. Vagy figyelt, vagy nem. Vagy tudja, vagy nem. Tessék felelni. Mert ha nem tudja…

Wasserkopf. Már hogyne tudnám. Persze, hogy tudom. Meg is mondom: Kétezerhatszázhuszonkilenc liter. Pont annyi. Ugye, jól feleltem? Gúnyosan nevet. Tudom, hogy magának jól feleltem.

Számtantanár szigorúan. Nem, rosszul felelt. Kétezerhatszázhuszonkilenc egész és egy tized liter, és nem huszonkilenc. Feláll. Ünnepélyesen. A vizsgázót nem bocsáthatom át. Kénytelen vagyok megbuktatni.

Wasserkopf felugrik. Na, ugye, mit mondtam!

Igazgató megrökönyödve. De kérem, tanár úr!

Számtantanár rendületlenül. Nagyon sajnálom. Egy teljes tizedes törttel tévedett. Megbukott.

Wasserkopf. Kérem vissza az iskolapénzt.

Számtantanár. Nézetem szerint a jelölt kérése jogos. Miután meggyőződtem róla, hogy nem tud annyit, mint amennyit kellene, joga van a befizetett iskolapénzhez, amit vissza kell téríteni neki.

Wasserkopf ugrál örömében. Úgy van, nagyon helyes! Tessék visszaadni!

Tanárok lefőzve néznek össze.

Igazgató savanyúan. Azt hiszi?

Számtantanár. Feltétlenül. Ez egy magániskola, mi vagyunk felelősek érte, hogy az intézet hírnevén ne essen csorba. Wasserkopfhoz udvariasan. Mennyi jár önnek, Wasserkopf úr?

Wasserkopf mohón, mindenről megfeledkezve. Hát kérem… Én összesen hat évig jártam ide, fizettem az első három évben negyedévenként 150 koronát, az 4400 – …a másodikban félévenként 400-at, az, beleszámítva a vizsgadíjat, az 5240 kor, 95 fillér… érettségi díj kérvényekkel és okmányokkal együtt 6546… összesen 7605 a fillérek leszámításával.

Számtantanár. Pontosan? Mintha számolna.

Wasserkopf. Pontosan. Mérget vehet rá.

Számtantanár. Úgy van, az összeg pontos. Kezét nyújtja. Gratulálok. Ez volt a nehezebbik kérdés.

Wasserkopf nem érti. Tessék?

Számtantanár az igazgatóhoz. Kérem a vizsgázót számtanból átengedni. A könnyebb kérdésben valamit tévedett, de a nehezebbre, hogy mennyi járna neki, ha történetesen megbukott volna, ragyogóan felelt. Wasserkopf úr valóságos zseni a számolásban.

Wasserkopf fejéhez kap. Kifogtak rajtam!

Igazgató feláll. Ezennel kihirdetem a vizsga eredményét. Wasserkopf jeles eredménnyel tette le a pótvizsgát, és ezzel igazolta azt a bizonyítványt, amit annak idején adtunk neki. Fogadja mindannyiunk szerencsekívánatát, amikor közöljük, hogy semmi követelésünk nincs egymáson. És most, hogy képzettségéről és tudásáról meggyőződtünk… Kinyújtja a karját. Mars ki, szemtelen csirkefogó!

Történelemtanár nekimegy Wasserkopfnak. Na megállj, te szemtelen! Még hogy te nem tudsz semmit! Mindig ilyen pimasz voltál, jól emlékszem rád, mars ki!

Wasserkopf alázatosan. De tanár úr, kérem!

Fizikatanár fülét piszkálja. Disznó, azt meri mondani, hogy ő nem tud!… Meg hogy én a fülemet piszkálom. Majd adok én neked tintatartót!…

Wasserkopf. Tanár úr, kérem, nem én voltam, a Mayer volt.

Földrajztanár. Picegepóresz? Nesze. Hátba vágja. És beírom az osztálykönyvbe, mars ki!

Számtantanár. Malacpofa? Maga közönséges zsaroló! Mars ki! Gallérjánál fogva az ajtóig viszi.

Wasserkopf az ajtóban, alázatosan. Kezeit csókolom, tanár úr kérem szépen. Megyek fölhasználni a képesítésemet és a jó bizonyítványomat, utcaseprőnek. Búsan el.

 

 

 

 

(Nyitókép forrása: origo.hu)

Kapcsolódó bejegyzések