Korunk népszerű motivátorainak néhány soros gondolatait ezrek várják dobszóval a közösségi oldalon, de az “igazoltan” hiteles, sekélyes soroktól mentes, hivatásos írástudóktól vett idézeteket csak erre-arra fújja a szél. Micsoda élményekről maradunk le!
Tény, hogy a költészet olykor gondterhelt, zavaros textusai, többszöri olvasásra sem egyértelmű szándékai több elmélyülési időt és értelmezési perspektívát követelhetnek az egyszerű, könnyen emészthető, “tűzoltásra éppen jó lesz” üzeneteknél.
Hiszterizált dolog ez?
Nem feltétlenül normális, ha több kilós verseskötetekkel a kézitáskádban cikázol mindenfelé (mint én), vagy ha már annyi verset olvasol, hogy a harmatos márciusi fényben fürdő vasárnapunkról képes vagy véget nem érő perceken át, költőien lelkesedni a családi ebéden (mint én). De az életedből jó pár órát azért megérnek az igazi versek. Mindegyik voltaképpen egy liezon, megannyi hozzá fűződő szubjektív érzéssel, emlékkel, mondanivalóval, melyek nyomán nem csak a világképünket, tapasztalataink sorát tágítjuk, hanem a saját magunkról alkotott képet is.
(szöveg: Czagány Alexandra)