Könnyed, humoros és tanulságos ifjúsági regény minden korosztály számára. Kiderült, hogy nem véletlenül szeretjük a bestellerré vált Boltkóros-sorozatot, ugyanis a szórakoztató történetei mellett Sophie Kinsellának nagyon jó a stílusa is.

 

Emlékszünk még arra, hogy milyen kamasznak lenni, hogy egyszerre voltunk mérhetetlenül boldogok és végtelenül szomorúak amikor azt hittük, a világ összes problémája a mi vállunkat nyomja? A Hová lett Audrey? hozott nekünk egy igazán szerethető karaktert, akivel együtt tudunk sírni és nevetni, mert az egész történet az összes konfliktussal és félreértésekkel egyszerűen érthető és átélhető, sőt tanulságos is, mert az írónő nagyon érzékenyen nyúlt a szorongás és a pánik betegségéhez.

Sophie Kinsella ezzel a könyvével bebizonyítja, hogy mennyire sokoldalú illetve tehetséges. Már több mint egy tucat könyve jelent meg magyarul, és bár a Boltkóros-sorozattal vált világszerte ismertté, érdemes az egész életművére odafigyelni.

audrey (1)

Öt gyermek édesanyja, így van némi tapasztalata abban, hogy milyen emberpróbáló időszak a tinédzser korszak szülőként és gyerekként egyaránt. A főhősünk, Audrey ráadásul 14 évesen a négy fal között bezárkózva szorongásos-depressziós zavarokkal küzd, a testvére számítógépes játékok rabja lett, az anyja női magazinokból szerzi a nevelési tanácsokat, az apja pedig sportautókról álmodozik. Természetesen minden kihat a másikra, akarjuk vagy sem, de számos feszült helyzet megoldására késztet mindenkit, akárcsak a valóságban. Hiszen egy jó családban így működik, a szülők – ki-ki a saját módszereivel – a legjobbat akarják a gyerekeiknek, ám ez nem könnyű egyik oldalnak sem.

Igazán bájossá varázsolja az eseményeket az, ahogyan a környezet viselkedik, őszintén, szeretettel és teljes összetartásban humorral megspékelve. Sőt, mivel lehet még fokozni egy szorongó és pánikoló kamasz történetét? Hát persze, hogy a szerelemmel. Linussal történő ismerkedésük, valamint ennek hatása még izgalmasabbá és átélhetőbbé teszi a könyvet.

Talán ez a kulcsa ennek az ifjúsági regénynek, hogy a betegség ellenére egy pillanat alatt bele tudjuk magunkat képzelni a család mindennapjaiba, aztán észrevétlenül rádöbbenünk, hogy akár mi is lehetnénk, mintha rólunk is szólna ez a történet. A nehézségek valóságosak, a karakterek igaziak és a stílus pedig könnyed, amelyeknek köszönhetően az oldalakkal haladva folyamatosan érzelmeket vált ki belőlünk.

 

(szöveg: Prischetzky Réka, fotó: Libri Kiadó)