Életkortól függetlenül nincs olyan ember ma Magyarországon, aki ne ismerné Sajdik Ferenc munkásságát. Biztosak vagyunk benne, hogy mindenki lapozott már olyan könyvet, amelyben az ő illusztrációi színesítik a tartalmat, vagy láttunk már újságba rajzolt karikatúrát tőle, esetleg rajongunk valamelyik meséhez készített figurájáért.

 

Nyomdásztanulóként a mesevilágba

A karikaturista, grafikus, könyvillusztrátor Sajdik Ferenc 1930. augusztus 21-én született a németországi Neuenhagenben, mert a zsokéként tehetséges és sikeres édesapja éppen akkor ott dolgozott. Ifjú nyomdásztanonc volt, amikor egy karikatúra kliséjének készítése közben rájött, hogy a szíve inkább ehhez a világhoz húz. Nem telt el sok idő, mert 1955-től már a Rádió Újság, majd 1965-től 30 évig a Ludas Matyi c. szatirikus lap munkatársa volt. Csaknem 300 könyvhöz készített illusztrációt,  többek között Csukás István és Békés Pál meséinek rajzolója, emellett pedig sok film társszerzője: Mozdony, Pázmány lovag, La Fontaine-mesék, Moto Perpetuo – ez utóbbi Cannes-ban Arany Pálma-díjat nyert. Kossuth-, Munkácsy- és Prima Primissima díjas, érdemes művész, Budapest díszpolgára, aki a jellegzetes vonalvezetésével és a kikarikírozott figuráival számos generáció gyermekkorát színesítette meg. A nem mindennapi képi világának köszönhetően kiszakadtunk a valóságból, és egy olyan mesevilágban találtuk magunkat, ami megnevettetett, elbűvölt és feltöltött.

 sajdik-ferenc

Felejthetetlen figurái

Igazán híressé a rajzfilm alakjai tették, hiszen ki ne emlékezne az utánozhatatlan figurái közül például a 70-80-as évek fordulóján megjelent különleges lényre, a véletlenszerű történeteket mesélő Pom-Pom-ra és az édességet imádó kövér madárra, Gombóc Artúrra, akitől megtudhatjuk, hogy hányféle csokoládé létezik a világon?

„Hogy kicsoda Pom Pom? Hogy nem ismertek? Hohó! Igazán senki sem ismer, mert hol ilyen vagyok, hol olyan. Bámulatosan tudom változtatni az alakomat: ha akarom, olyan vagyok, mint egy szőrpamacs, vagy paróka, vagy egyujjas kifordított bundakesztyű, vagy szobafestőpemzli, vagy papucs orrán pamutbojt. Most leginkább szőrsapkához hasonlítok, ahogy ülök az ágon, egy szép hosszú ágon, föl-he-he-he, le-he-he-he, mivel egy szellő hintáztatja az ágat…”

Gombóc Artúr és a csokoládé:

Nem lehet kihagyni a számomra felejthetetlen főcímű – ámbár első hallásra érthetetlen szövegű -, A nagy ho-ho-ho horgászt sem, amely szintén 1980-ban, majd a második epizódja 1986-ban jelent meg. Főhősünk az elszánt horgász és a barátja, a csali, a Főkukac számos bonyodalmakkal teli kalandba keveredik, de ugyebár a szenvedély azért szenvedély, hogy minden akadályt legyőzzön.

A nagy ho-ho-ho horgász főcímdala: 

 

A fentieken túl még a nevéhez fűződnek az Ásító Szörnyeteg, a Bátor Tintanyúl, a Radírpók, Madárvédő Golyókapkodó és Festéktüsszentő Hapci Benő mesealakok, illetve Csukás István és Békés Pál mellett rajzai születtek még Moravia, Kipling, Tabi László, Peterdi Pál és Arany János írásaihoz is. Abban biztosak lehetünk, hogy munkái még évtizedek múlva is fennmaradnak, és újabb generációknak fognak még örömet okozni.

 

Egy elfeledett reklám a múltból

Ráadásként egy különlegességet kínálunk, amit talán az újabb generációk már egyáltalán nem ismernek. Sajdikot a 60-as évek végén egy pillanatra beszippantotta a reklámipar, ugyanis az akkoriban szinte szállóigévé vált: “Nem megmondtam, hogy bontott csirkét hozzál?! Bontott csirkét, bontott csirkét, bontott csirkét…” mondatot tartalmazó reklám képi világa is hozzá köthető.

   

2015 nyarán nyílt kiállítás az irodalmi ihletésű karikatúráiból és rajzaiból az Örkény István Könyvesbolt Cultiris Galériában. Ez a Borúra derűs irodalom c. tárlat 2015. szeptember 5.-ig tekinthető meg, ha ide nem jutunk el, érdemes Vác városát célba venni, ahol még 2011-ben nyílt egy állandó kiállítás, amely a művész egész életművét bemutatja.

    (Fotó: www.arthomegaleria.hu, szöveg: Prischetzky Réka)