Arra kérdésre, miszerint fiatalkorában miért tért haza Amerikából, az álmok földjéről a fent látható választ kaptuk Vámos Miklóstól. Pontosan ugyan olyan tudatosan kezelte ezt a témát is, mint azt a tényt, hogy ő írónak született. Az életben mindig akadnak pillanatok, amikor úgy érezzük minden a célunk megvalósítása ellen szól. Ám ha valamiben hiszünk és bátrak vagyunk, nem állhat az utunkba semmi. Vámos Miklóssal májusban Womanity Fesztiválon is találkozhattok.
WOMANITY: Politikai okokból nem vették fel az ELTE-re, amikor először jelentkezett, aztán később úgy hozta a sors, hogy jogi diplomát szerzett. Hogyan élte meg akkor ezt a helyzetet? Ha önmagamból indulok ki, talán úgy is érezhette, hogy valami el akarja tántorítani az irodalmi pályáról. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?
VÁMOS MIKLÓS: Valóban, úgy véltem, engem föl kéne venni a bölcsészkar magyar-francia szakára, és úgy éreztem összedőlt a világ. De afelől nem volt semmi kétségem, hogy író vagyok, és leszek is. A publikáció nem feltétlenül velejárója ennek a hivatásnak. Az ember ír, ha írnia kell, s az később dől el, hogy megjelenik-e, s ha igen, elolvassák-e.
WOMANITY: Úgy tudom, hogy a diploma után nem dolgozott jogászként: Miért választotta mégis ezt az iskolát? Hogyan segítette az útkeresésben a jogi kar elvégzése?
VÁMOS MIKLÓS: A jogi kar volt az egyetlen egyetem a bölcsészkar mellett, ahol a felvételin nem kellett azoknak a reál tárgyaknak az ismerete, amelyek engem nem érdekeltek. Szerepet játszott az is, hogy apám jogvégzett ember volt, noha ennek csupán idősebb korában vette hasznát. Fiatalon a zsidó-törvények miatt nem használhatta a diplomáját, a háború után pedig a Rajk-per miatt, mert ő Rajk egyik titkára volt odáig. Aztán marós lett.
WOMANITY: Tanított a Yale University dráma szakán és a City University of New York színművészeti karán is. Ma Magyarországon nagyon divatos külföldre kötözni. Kit a szükség, kit a kalandvágy visz rá. Ön miért döntött úgy, hogy az álmok földjéről mégis hazajön Magyarországra?
VÁMOS MIKLÓS: Mert magyar író szerettem volna maradni. Odakinn írtam cikkeket, fordítgattam darabjaimat, gyártottam újságcikkeket, de regényt vagy novellát nem tudtam írni angolul. Magyarul semmit nem írtam, élet idegennek éreztem, hogy egy idegen nyelven írjak a magyar élményvilágomról. Én odakinn is magyar maradtam, lélekben, szemléletben, gondolkodásban, személyiségben.
WOMANITY: Íróként mit tart a legfontosabbnak, műveivel mit szeretne nyomatékosítani és átadni az olvasóknak?
VÁMOS MIKLÓS: Engem az érdekel, hogyan viselkedik az ember, ha nincs egyedül, tehát ha csoportban van. A legkisebb csoport a pár. Aztán a család. A nemzetség. A település. A nemzet. Nézőpontom tehát mindig szociálpszichológiai. Ilyen alapon igyekszem hűséges tükörként megmutatni, amit látok, és mindig remélem, hogy ettől valakiknek egy kicsit jobb lesz.
WOMANITY: A „Ki vagyok én?” kérdésre valaki könnyebben, valaki nehezebben találja meg a választ. Ön mikor és hogyan talált rá a válaszra? Van valamilyen jellegzetes momentum a múltból, melyre azt tudja mondani, hogy ez az élmény karakteresen segítette az útkeresésben?
VÁMOS MIKLÓS: Én mindig tudtam, hogy értelmiségi vagyok, méghozzá magyar, aki részben zsidó családból származik. Azt is mindig tudtam, hogy író vagyok. És ezekre alapozva le lehet élni egy viszonylag sikeres életet.
WOMANITY: A Womanity Magazin és a fesztivál igyekszik túlmutatni sablonokon és kliséken és kiállni sokakat érintő társadalmi témák mellett. Milyen előadást hallhatnak öntől idén a fesztivál látogatói?
VÁMOS MIKLÓS: Én az olvasásról, a női és férfi könyvekről, a női és férfi olvasókról szeretnék beszélni, s arról, hogyan látom én a különbségeket és a hasonlóságokat a két nem között. Szívesebben írnám, hogy a két IGEN között, de hagyományosan a „nem” szócskát használjuk a magyarban. Ami önmagában is beszédes.
Vámos Miklós előadása a II. WOMANITY FESZTIVÁLON:
(szöveg: Hangai Lilla, képek: Vámos Miklós Facebook)