A Dundi Angyal blogot szerzője, Bánffi Melinda azért indította el, hogy megossza a túlsúllyal kapcsolatos élettapasztalatait. Melinda mára elfogadta önmagát, és írásaival másokat is erre bíztat, legyen az olvasó molett vagy tökéletes alakú, aki mégsem szereti magát. Célja, hogy egy olyan közösséget hozzon létre, ahol “nyugodtan lehetsz molett”, hasonló úton járó társait pedig bodypozitív életérzéssel és egyre több személyes történettel is segíti.
A III. Womanity Fesztivál fő kérdése: TE KI VAGY?
38 éves vagyok, és világéletemben súlyproblémákkal küszködtem. Gyermekkoromban a családban is ezt láttam, az anyukám és a nagymamám minden elérhető fogyókúrát kipróbáltak. Akkor én megfogadtam, hogy nem fogom sanyargatni magam. De 18 éves korom körül, mikor láttam, hogy a többi lány pasizik, rosszul esett, hogy velem nem foglalkoznak. Ezért fogtam magam és lefogytam kb. 20 kilót (torna és diéta segítségével). Aztán az elmúlt 20 évben volt, hogy felfelé kúsztak a kilók, és volt, hogy (nagy nehézségek árán) lefelé cammogtak. Úgy döntöttem, hogy itt a vége. És végre elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok.
Mikor és miért és hoztad létre a blogod? Milyen témákat jár körül? Honnan meríted az inspirációt a bejegyzésekhez?
A Dundi Angyal blogot a túlsúllyal kapcsolatos élettapasztalataim megosztására hoztam létre 2014. októberében. Bár néha-néha egy-egy fogyitipp is előkerül, inkább a bodypozitív életérzés megosztására törekszem. Sok divattal kapcsolatos bejegyzésem van, mert én is szeretek öltözködni. És a környezetem azt mondja, hogy van is érzékem hozzá. A teltebb lányok számára igyekszem hasznos tanácsokat adni, hogyan fogadják el magukat, szeressék a testüket és legyenek csinosak!
Milyen mérföldköveket tartasz fontosnak megemlíteni a blog életében?
Sokáig nem dicsekedtem a blogommal.Nem azért, mert szégyelltem, hanem mert nem gondoltam, hogy ennyire sok nő jár hasonló cipőben, mint én. Az is lehet, hogy tökéletes alakja van, de mégsem szereti önmagát. Aztán volt, hogy a kerekdedséggel kapcsolatos rendezvényen, miközben a többiekkel beszédbe elegyedtem, többen is mondták, hogy szokták olvasni a cikkeimet. Ez körülbelül egy éve van így. És az ilyen beszélgetés nagyon feltölt!
Mert tudom, hogy nemcsak magamnak irkálok, hanem vannak, akik erőt merítenek az ötleteimből, vagy éppen a viccesebb botladozásaimból (főleg pasiügyekben).
Milyen a kapcsolatod az olvasókkal? Milyen visszajelzéseket kapsz a blogoddal kapcsolatban, mennyire interaktív a blog köré épült közönség/közösség?
Bár a Facebookon csak 2700 körüli kedvelőm van, ha csak kettő lenne, akkor is folytatnám az írást. A társkeresési botladozásaimat még a férfiolvasóim is kommentelni szokták.
Ami még várat magára és remélem, a jövőben ebben is fejlődhetek, hogy még többet adok magamból – szeretném még személyesebbé tenni a blogom saját fotókkal. Erre már tettek utalást többször is az olvasóim!
Igyekszem tartani a kapcsolatot olyan hölgyekkel is, akik hozzám hasonló úron járnak (ami dundi közösségépítést érinti). Szeretnék még több újítást bevezetni, hogy interaktívabb tudjak lenni. De ez még titok!