Az érzelmi intelligencia fejlesztése nem sétagalopp, még egy coach-al az oldalunkon sem, de amint belátod mekkora jelentősége van a boldog élet elérésében, azonnal munkához fogsz látni. Jodi Butts magyar-amerikai coach egészen kis korától kezdve a szívén viseli az emberek sorsát, kíváncsisága a mai napig sem lankadt, egy percre sem.
WOMANITY: „Hiszek abban, hogy akár egy ember is képes változást hozni a társadalomban.” Ezzel a mondattal találja szemben magát az, aki a honlapodat böngészi. Nagyon pozitív, de merész kijelentés. Milyen tapasztalatokra támaszkodva gondolod, hogy egy fecske is képes nyarat csinálni?
JODI BUTTS: Minden ember beleszületik egy családba, rendszeresen jár egy munkahelyre, találkozik a barátaival és még az ABC-ben a sorban állókra is hatással van. Vannak, akik nagy ember tömegeket szólítanak meg, vannak, akik pedig arra hivatottak, hogy gyereket neveljenek egy szeretetteljes családban, vagy tisztességes munkát végezzenek nap, mint nap. Nem mindegy milyen küldetéstudattal és felelősséggel gondolunk a mindennapjainkra. Akár mély és hosszan tartó összeköttetésünk van valakivel, akár pár másodperces – egy mosolynyira elég csak – hatással vagyunk az emberekre. Mivel a kapcsolatok, kapcsolódások adják az alapot a társadalmunknak, képesek vagyunk valakinek a kedvét megváltoztatni, hatással tudunk lenni a perspektívájára és tudunk abban útmutatást, biztatást adni, hogy egy olyan értékrendszer fele orientálódjanak a gyakorlati, hétköznapi döntései, hogy pozitív és hosszútávú értékeket alapozzon meg. A kapcsolatok soha nem stagnálnak. Mindig vagy előre visznek, vagy távolságot kreálnak. Az állandó izgő-mozgó kapcsolódásaink láncreakciókra képesek. Nem mindegy, hogy közeledés és megbocsátás vagy ítélkezés és harag jelöli az útvonalat.
WOMANITY: Hogyan terelődött az utad a coaching felé? Mi volt az inspirációforrás, amikor úgy döntöttél, ezzel szeretnél foglalkozni?
JODI BUTTS: Pici korom óta, két kultúrában felnevelkedve éltem, mindig érdekeltek az emberek. Figyeltem magamat, másokat és állandóan elemeztem, hogy ki miért csinál valamit és mi lehet a motivációja a döntése mögött. Láttam sokféle értékrendszert és meg szerettem volna fejteni, hogy mi a legjobb azok közül, amik körülvesznek. Mitől olyan mások az emberek és lehet-e segíteni nekik más szemszögből látni a világot. Az amerikai és a magyar kultúra olyan értékrendszerek kettőssége, amelyekben sok átfedés is van, de a negatív és a pozitív jegyei pont a skála két oldalán helyezkednek el. Ami szerintem a legnagyobb gyengeség az amerikai gondolkodásban, az egyik legnagyobb érték a Magyarban. És fordítva.
A coaching szakmában segítek embereknek meglátni magukat a valóságban. Segíteni tudok nekik kilépni a mindennapi realitásukból és adni egy másik perspektívát, ami miatt tisztává válik a megoldás a problémájukra. Coachként empátiát nyújtok a jelen nehézségeiben, emellett hinni tudok a pozitív megoldásban.
Folytatva a kíváncsiságomat az emberek megismerésében, szociológia. kommunikáció és kultúra diplomáimat Amerikában végeztem el. Küldetésemnek éreztem, hogy ezt a hihetetlenül értékes és intelligens magyar népet motiváljam praktikus gyakorlati alkalmazásra a hétköznapokban. Ezért hazajöttem Magyarországra és majdnem tíz éven keresztül érzelmi intelligencia fejlesztéssel foglalkoztam magyar diákokkal. Önismereti és személyiségfejlesztési mentorként álltam mellettük és hittem abban, hogy sikeresebbek és boldogabbak lesznek az életben, ha az önismeretük valósabb, a kommunikációjuk célratörőbb és a mások megismerésére való hajlam intenzívebb.
A coaching technikákkal szakmailag csak később találkoztam, bár sokat ösztönösen alkalmaztam már az évek során. Amikor három évvel ezelőtt továbbléptem és üzletemberekkel kezdtem el foglalkozni, a coaching természetes kiegészítője volt az eddigi tapasztalataimnak. Adott új módszereket, ami felgyorsította az érzelmi intelligencia fejlesztés folyamataimat. Adott tisztább keretezést az üléseimnek és fokozta a megoldásközpontú gondolkodást. Még mindig az érzelmi intelligencia fejlesztés az elsődleges hivatásom.
WOMANITY: Az amerikai kultúrát a legtöbben csak a popkultúrán keresztül ismerhetik. Kétnyelvűként, aki az Egyesült Államokat és Magyarországot is egyformán az otthonodnak tekinted, mit gondolsz, mi az alapvető különbség a magyar és az amerikai gondolkodásban?
JODI BUTTS: Nagyon röviden a magyar gondolkodás mélységeket keres, melankolikus és filozófiai alapú; az amerikaiak pedig minden hangsúlyt a praktikusságra, az alkalmazhatóságra tesznek fel. A magyaroknál a gyakorlatiasság hiányzik, az amerikaiaknál a mélység. Az egyik életképességre tanít és sikerességet eredményez, a másik pedig a kapcsolódást hangsúlyozza, feltalálások és új gondolatok gazdája.
Alapozás kell a gyakorlat megvalósítására, de ha csak az alapozás hangsúlyos, akkor soha nem alkalmazható az az értékes tudás, ami jelen van. Szerintem az arany középútban rejlik a megoldás. Amikor a két kultúrának a különbségeiről beszélek, fontosnak tartom, hogy hangsúlyozzam, hogy mind a magyar, mind az amerikai kultúrában megjelennek ugyanazok az értékek. Mind emberek vagyunk és alapvetően boldog, sikeres és szeretetteljes életre vágyunk. A különbségek azonban az értékek értékelési sorrendjében rejlik. Nem mindegy, hogy egy emberrel hosszas évek ismerete alapozza meg a jó barátságot, vagy sok-sok barát a jó és kívánatos. Egyik értékskála sem rossz, csak más.
WOMANITY: Melyek azok az értékek, amelyeket el tudsz különíteni; ezeket az amerikai kultúrából olvasztottad magadba, ezeket pedig a magyarból?
JODI BUTTS: A magyarokban imádom azt a mélységet, amit mindenbe belevisznek. Ha nem mély és hosszas a folyamat, nincs értéke. Ha nem hat, nyolc, vagy akár tíz órát töltök vendégségben, nem tapasztalom meg a kapcsolódás mélységes lehetőségeit. Érték a múlt és annak a tisztelete. Én viszont sajnos a rövid történelmű Amerikában tanultam meg, hogyan lehet tanulni a múltból és elővigyázatosan, nem beleesni ugyanazokba a hibákba. Amerikában tanultam meg csapatban dolgozni és kreatívan gondolkozni, mindig több szemszögből megoldásközpontúan élni, nem hinni a lehetetlenekben. A magyar ember megfontoltságával szeretnék élni, összeforrasztva az amerikai ember álmokban való töretlen hitével.
WOMANITY: Én például rengeteg elképesztően okos és intelligens embert ismerek, akik képtelenek kimutatni vagy beszélni az érzelmeikről, sőt, még saját maguknak is hazudnak velük kapcsolatban. Az érzelmi intelligenciájuk tehát nem egyenesen arányos a hagyományos értelemben vett intelligenciájukkal. Hogyan lehet fejleszteni az EQ-t?
JODI BUTTS: Az EQ nagyon leegyszerűsítve, önismeret és mások ismerete. Ennek a két ismeretnek a helyes felhasználása, feldolgozása és végül reakciója mutat magas EQ-ra. Fejlesztése egyszerűnek hangozhat, de kemény szembenézésekkel teli folyamat, amihez alázat szükséges. Én is találkoztam több magas IQ-val rendelkező emberrel, aki önmaga nem boldog, nem éli meg a sikereit, vagy a környezete nem viseli jól az alacsony EQ-ja miatt. Fejlesztéshez az egyén eltökéltsége és bátorsága kell, hogy a döcögős kommunikációja és instabil kapcsolatai ne tartsák vissza sem a magánéletében, sem a munka terén. Ahhoz, hogy szembenézzünk önmagunkkal, az értékrendszerünkhöz kell visszanyúlnunk. Ahhoz, hogy valódi viselkedésbeli változás következzen be, az értékrendszereink szintjén kell rendet tenni és megszilárdítani magunkban az identitásunkat és másokra való rálátásunkat is. Ez sokszor kellemetlen, de mégis életeket megmozgató válaszok születnek. Innentől a jellem erősödik, majd őszinte viselkedésváltozás lesz látható.
WOMANITY: A mondással az ellentétben az iskola általában a legkevésbé az életre nevel. Az oktatásunk alatt rengeteg mindent meg kell tanulnunk, de olyan alapvető dolgokat, mint hogyan működik a bürokrácia, hogyan kezeljük a stresszt, hogyan kell hatékonyan tanulni, vagy hogyan fejlesszük az érzelmi intelligenciánkat, nem. Szerinted hogyan lehetne beépíteni az oktatásba az EQ fejlesztését?
JODI BUTTS: Az egyetem után épp én is ezen a téren szerettem volna hatással lenni Magyarországra. Az iskolákba vittük be az EQ fejlesztést majdnem tíz éven keresztül. Általánostól egyetemig foglalkoztunk a diákokkal osztályfőnöki és angol órákon, ahol elővettünk az EQ fejlesztő gyakorlatokat. Rendkívül hiányos ezen a téren a tradicionális oktatás sajnos és legtöbbször nem a tudás hiánya, hanem a tudás felhasználásának a hiánya miatt kerül sok mindenki nehéz élethelyzetbe. Olyan oktatási környezet, ahol a csapatmunka van előtérben, rögtön teret ad az EQ fejlődésére. A diák megtanul kommunikálni, megérteni mások véleményét és kompromisszumokat kötni egy közös cél érdekében. A prezentáció a magolással szemben sokkal inkább az értékrendszer kialakulását kényszeríti előtérbe, hiszen kénytelen magabiztosan kiállni a gondolatai mellett egy diák. A nyitott könyves dolgozatírás nem a tartalomra kérdez rá a felmérés alatt, hanem a tartalom felhasználására és komplex gondolkodásra ösztönzi a diákot. Szükség lenne néhány drasztikus változásra is. Ha egy tanár nyitott, kreatív és könnyen beépíthető megoldásokkal lehetne hatalmasat lendíteni ezen a téren.
WOMANITY: A hitvallásod szerint, minél inkább harmóniában vagyunk önmagukkal, minél szilárdabb az értékrendünkbe vetett hitünk, annál könnyebb elérnünk a boldogsághoz vezető utunkat. Tudom, ez egy óriási téma és szinte kimeríthetetlen, de mit tanácsolnál egy reményvesztett embernek, hogyan kezdje el megszilárdítani az identitását?
Az identitás megszilárdításkor arra a kérdésre keresünk választ, hogy „ki vagyok”? Jó kiinduló pontok:
„Honnan jöttem, hová megyek?”
„Mi az az egy dolog, ami nekem könnyen megy, de az átlagnak nem, és élvezem is csinálni?”
„Mi az a méltó örökség, amit szeretnék hátrahagyni?”
A válaszok megérik az idődet és ráfordított energiát. Minden nap gyakorold a hálát, fogadd el a jelen valóságait, sőt élvezd! Ugyanakkor minden nap élj abban a hitben, hogy sokkal többre is képes vagy, soha ne add fel a fejlődést és maradj mindig tanítható!
(szöveg: Hangai Lilla)