“Egy teljesen átlagos lány vagyok, tele optimizmussal és kíváncsisággal. Igyekszem élvezni minden napot és küzdök azért, hogy elérjem az álmaimat. Az egyetem elvégzése közben sokat tanultam magamról. Megtanultam, hogy a kutya az ember legjobb barátja, hogy a családom minden bolondságom ellenére elfogad olyannak, amilyen vagyok, hogy egy rossz kapcsolatból mindig ki kell lépni, és hogy a rántás odaég, ha az ember nem kevergeti.”
Miért lenne feltétele egy cikknek a dráma, a márka, a híres ember vagy a megszokott hírérték? Miért lenne csak az a téma fontos, amit egy szerkesztő annak ítél? Mi lenne, ha most egyszerűen csak ismerkednénk egy médiamegjelenésen keresztül? A III. Womanity Fesztiválon Kristóf Eszter is részt vett, és nyert tőlünk egy cikket magáról másik tíz látogatóval együtt.
Az elmúlt években a blogolásban találtam meg azt a pluszt, ami hiányzott az életemből. A blogon nagyrészt a saját emlékeimet, történeteimet osztom meg a követőimmel, sajátos humorommal fűszerezve. Remélem kedvelik, én imádok ezzel foglalkozni. Emellett nagy állatbarát vagyok, imádom a kutyákat, van is otthon belőlük kettő, akik minden napomba vidámságot csempésznek, ha pedig már a bolondságokat említettem, hatalmas karácsonymániás vagyok. Az év minden napján kutatom a karácsonyi csodát, a fényeket, a karácsonyfa díszeket, és megmaradtam gyereknek, aki alig várja a decemberi napok izgalmát.
A helyemen vagyok, mert:
Jelenleg – lekopogom – pontosan azon az úton haladok, ahol maximálisan önmagamra találhatok. Szociális munkásként végeztem Pécsett, és az az öt év felkészített arra, hogy olyan helyzeteken is akarjak változtatni, amiről sohasem gondoltam volna, hogy lehet. Néhány évig dolgoztam a szakmában, és ezalatt rájöttem, hogy nem szeretnék egész életemben az élet árnyoldalával foglalkozni. Mindig is vonzottak a kreatív munkák, hobbik, ezért a blogolás mellett most egy olyan oldalnál is dolgozom, ahol a Dunakanyarral kapcsolatos érdekességekről, hírekről, látványosságokról írhatok. Itt nőttem fel, ismerem a legszebb részeit, és imádom a Dunát úgy, ahogy van.
Ezen kívül még szoktam bejegyzéseket írni egy Balaton témájú honlapnak is, és a legszebb álmom, hogy az írásból éljek meg, úgy tűnik, hogy megvalósulni látszik. Az írás feltölt, energiát ad, élvezem a színes, izgalmas oldalát. Lehetőségem volt kipróbálni magam egy rádió mikrofonja mögött is, amit annyira élveztem, hogy igazi adrenalin bombaként éltem meg. Annyi mellékvágány után talán most már mondhatom, hogy a helyemen vagyok, vagy legalábbis nagyon közel vagyok hozzá.
Ami nélkül nem lehet élni:
Az engem körülölelő szeretet és a kreativitásom kibontakoztatása nélkül biztosan nem tudnék élni. Gyakran előfordul, hogy az ember azt mondja valakinek, hogy „Jaj, ezzel megmentetted az életem” – és ilyenkor általában apróságokra gondolunk, de mi van a nagyobb horderejű dolgokkal? Mi van azokkal az emberekkel, akiknek a szeretete folyamatosan épít és bátorít, akiknek a jókedvünk mellett a saját személyiségünk folyamatos fejlődését is köszönhetjük? Soha nem elég azt mondani, hogy mindenem megvan, amire csak vágyom. Mindig egyre több és több élményt érdemes szerezni, beszélgetni kell másokkal és gyűjteni a benyomásokat. Enélkül a belső törekvés nélkül biztosan nem tudnék élni. Így kerek a világ, így színesek a napok és ezáltal válhatok olyan emberré, akit szeretek.
A legnehezebb női szerep
Véleményem szerint az a legnehezebb női szerep az életben, ha egy nőnek nem lehet gyermeke. Nyilvánvalóan minden nő életében vannak kihívások, amelyeknek vagy képes megfelelni rengeteg munka, kitartás, önfegyelem és szorgalom árán, vagy nem. Az a helyzet azonban, amikor minden erőfeszítésünk ellenére sem tudunk változtatni az életünkön egy befolyásolhatatlan helyzet miatt, kegyetlen és megalázó. Egy olyan nő, aki nagyon szeretne gyermeket szülni, és nem adatik meg neki ez a lehetőség, soha nem tudja elfogadni a helyzetét. Maximum beletörődik. Ilyenkor mindig azt gondolom magamban, hogy igazságtalan a sors, hogy ezeknek a nőknek nem adta/adja meg, hogy élvezzék az anyaság örömeit.
Büszke vagyok.
A legbüszkébb arra vagyok, hogy a hibáim, rossz döntéseim, kudarcaim és minden szürke nap ellenére most úgy élek, ahogyan szeretnék. Jól érzem magam a párommal, aki mellett az az Eszter lehetek, akit szívesen látok minden fotón mosolyogni. Büszke vagyok arra, hogy soha nem állok meg, hogy mindig hiszek a barátaim erejében, az igaz szerelemben, a család egységében, és a csodákban is. E nélkül a hit nélkül nem éreznék magamban elegendő lendületet, és kitartást. Miért ne lehetnénk mindig ilyenek?
Az igazi kikapcsolódásom
Ha azzal tölthetem a szabadidőmet, ami boldoggá tesz. Szeretek a kutyáimmal lenni, szeretem, ha leugrunk a párommal hétvégén a Balatonra, és szeretem, ha hazamehetek a családomhoz a Dunakanyarba. Minden lehetőséget megragadok arra, hogy egy jó könyvvel megszökjek a világ elől, hogy belógassam a lábam a Margit-szigeten a szökőkútba, miközben az éppen zenél, és ha hajóra szállhatok, én vagyok a világ legszabadabb lénye. Egy finom bodzaszörp anyukám konyhájából, egy vicces etetőanyag keverés apukámmal a horgászathoz, egy jó kis móka a tesómmal és egy izgalmas beszélgetés egy jó baráttal már csak hab a tortán.
Mondatok, amelyek jellemeznek
Az egyik kedvenc mondatom a Forrest Gump című filmben hangzik el. „Én nem tudom, hogy a mamának volt-e igaza, vagy pedig Dan hadnagynak, (…) hogy van-e mindegyikünknek rendeltetése, vagy csak úgy ide-oda sodor bennünket a véletlen, mint a szél, de én azt hiszem, mind a kettő igaz. Talán mind a kettő megtörténik velünk egyszerre.” Hiszek abban, hogy van egy utunk, amit a sors vagy Isten, vagy talán egyszerre mindkettő jelölt ki nekünk, és bármerre járunk, mindig visszatérünk erre az útra. Azonban mi más okozna nagyobb örömet számunkra, mint az, ha szabadon élhetünk, valóra válthatjuk az álmainkat, vagy csak arra utazunk, amerre kedvünk tartja?
Képzeld!
Tavaly egy könyvfesztiválon találkozhattam Csukás Istvánnal. Fontosak számomra a kedvenc meséim, nagy rajongója vagyok Janikovszky Évának, Lázár Ervinnek, és Csukás Istvánnak is, véleményem szerint olyat adtak a világnak, ami semmilyen számmal és grafikonnal nem mérhető, de minden pénzt megér. Az, hogy a vidám és varázslatos Csukás István mellett ülhettem, és beszélgethettem vele pár szót a mindkettőnk által hőn szeretett Balatonszárszóról, maga a csoda volt számomra. Csak annyit üzennék mindenkinek, hogy ne féljetek keresni a lehetőséget, az utat a saját csodáitokhoz!