oriasplakatkicsi

 

Az ismert műsorvezető-újságíró, Jaksity Kata hol eltűnik a közéletből, hol pedig visszatér a magyar valóságba. Miután családilag letöltötték Los Angeles-i hosszú szabadságukat, ismét Budapestre költöztek, majd Kata tudósított a mindannyiunk számára emlékezetes Oscar-gáláról februárban. Ezzel a nem mindennapi televíziós megbízással hatalmas álma vált valóra. Közben száz százalékos édesanyja három gyermekének, rendszeresen blogol, és időről-időre kiáll egyes nőjogi kérdések mellett. A 2016-os Womanity Fesztivál háziasszonya hiányozna, ha nem volna.

 

Kifejezetten keveset szerepel a médiában, nincsenek bulvárhírek a magánéletéről, semmilyen habverés nem kíséri az életét.

Sokat dolgoztam mindezért. Korábban nem voltam ennyire elővigyázatos, de manapság már teljesen tudatosan kontrollálom a sajtót. Sajnos a média Magyarországon, de mondhatni Európa-szerte is úgy működik, hogy a kisujjadat nyújtod, és azonnal az egész karodat akarják. Éppen ezért a családommal úgy döntöttük, hogy kordában tartjuk a bulvárt az életünkben, és nem akarjuk viszontlátni a legbelsőbb magánügyeinket a színes újságok címoldalán. Noha nagy ritkán szerepelek a társasági magazinokban, és sokat írtak az amerikai kalandunkról is, úgy érzem, kezelni tudjuk a helyzetet. S mivel próbálok barátságosan és emberségesen viszonyulni az újságíró kollégákhoz, eddig többé-kevésbé értékelték mindezt, és tiszteletben tartottak bennünket.

Ha már itt tartunk, miért tartotta fontosnak, hogy egy teljes évre a tengerentúlra költözzenek?

Teljesen tudatos, és jól előkészített lépés volt ez részemről, szokásomhoz hűen mindent a legalaposabban elterveztem a költözés előtt. Él Los Angelesben egy nagyon kedves barátnőm, aki már hosszú évek óta csábított, ám korábban sikertelenül. Miért is mentem volna el Magyarországról? Bár világ életemben vonzott a távolság, mindig volt mit tennem. Utólag visszatekintve, kifejezetten gördülékenynek nevezhetem az újságírói pályám. Amikor a legelső terhességem során 1998-ban Ábelt vártam, azonnal ajánlatot kaptam az újságíró iskola befejezése után.

Hosszú éveken át készíthettem a sztárhíreket és a kis könnyed beszámolókat, előbb az MTV majd a TV2 számára. Kisvártatva pedig jött a Klub Rádió és az ATV, ahol egészen 2014-ig tevékenykedtem. Noha viszonylag könnyen jöttek a szakmai sikereim, ugyanakkor többet is lehettünk volna együtt a családommal. Nem voltam már teljesen fiatal, amikor 2014-ben a harmadik gyermekünk, Jázmin is megérkezett hozzánk. Kétségtelen volt számomra, hogy a lehető legtöbb időt szeretném vele tölteni, hiszen életkoromnál fogva vele lehetek majd a legkevesebbet. Talán kissé szentimentális vagyok, de ajándéknak tartok minden egyes percet vele, és persze az egész családdal, a két nagyfiúval is. Nagyon akartam ezt a kislányt, tűzön-vízen át mentem a megszületéséért, és nem sokon múlt, hogy az én nagy akarásomra rámenjen a házasságunk, hiszen a tántoríthatatlanságom miatt hosszú hónapokon át külön éltünk a férjemmel. Végül a férjem, Ákos is meggyőzte magát, hiszen annyira sok boldogságot kapott az első két gyermekünktől, mindez pedig megsokszorozódott a kicsi érkezésével. Sikerült megmentenünk a házasságunkat, ami szerintem sajnos kifejezetten ritka dolog manapság.

jaksity_kata2

Mégis, miért éppen Amerika?

2014-ben úgy álltak a csillagok körülöttünk, hogy éreztem, eljött az idő. Világot akartunk látni, változást szerettünk volna, így 2015 októberében a napfényes Kaliforniába tettük át a családi székhelyünket. Fantasztikus volt, hogy nem egészen két órát autóztunk az angyalok városától, és már a hófödte hegyekben találtuk magunkat. Amikor pedig az ellenkező irányba mentünk, a Mojave-sivatag szédületes látványa tárult elénk. Számomra Logikus volt éppen Los Angelesbe költöznünk, hiszen több ismerősünk él ott, és rengeteg segítséget kaptunk az elinduláshoz. Nagyon előrelátóan terveztem meg a fiúk iskolaválasztását. Ami az iskolát illeti, hatalmas szerencsénk volt, hiszen kifejezetten elfogadó és sokszínű közegbe került Ábel és Bende, akik egyrészt egyetlen év alatt egyrészt tökéletesen megtanultak angolul, másrészt kifejezetten megszerették az Amerikai Egyesült Államok toleráns kultúráját. Mondhatni, vissza se akartak jönni.

Ha ilyen jól sikerült a váltás, miért tértek vissza?

Leginkább a szüleim miatt, akik nagyon vártak haza bennünket. Édesapám már a 82. évében jár, s bár – hál Istennek – remekül van, mégis fontos számunkra, hogy egymás mellett lehessünk. Ugyanakkor a szüleim sosem vetették a szemünkre az elköltözést, mégis, nagyon hiányoztunk egymásnak.

A gyermekeink ugyan imádták Amerikát, már az érkezésnél tudtuk, hogy egyetlen évről szól ez a kaland, utána pedig mindent újrakezdünk Magyarországon. Bár most visszatértünk, még egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy egyszer ismét fogjuk a bőröndünket, és áttesszük valahová a székhelyünket.

jaksity_kata3

Milyen az újrakezdés?

Őszinte leszek: kissé nyögvenyelős. Könnyű ugyanis hozzászokni a jóhoz, a mosolygós emberekhez, a szelíd és nyugodt életmódhoz. Félreértés ne essék, ott sem veti fel a hétköznapi embert a pénz, mégis mosolyogva és végtelen türelemmel áll a másikhoz. Itt viszont a bőrünkön érezzük a feszültséget és a vibrálást, ami egyáltalán nem hiányzik. Ami a szakmai újrakezdésemet illeti, hatalmas ajándéknak tartom, hogy én közvetíthettem az Oscar-díj átadásáról. Minden követ meg is mozgattam az ügyért, hiszen mindez számomra egyfajta szakmai csúcsot jelent. Kifejezetten izgalmas szinte együtt lélegezni a művészekkel, belelátni a kulisszák mögé. Személyes benyomást szerezhettem a legkiválóbb Hollywood-i sztárokról, és nem szégyellem, csodás volt átélni glamúros ragyogást is. Hosszú távon azonban még nem tudom, miként alakul a sorsom. Bár érkezett több felkérés is, kivárom, amíg olyan feladatot kapok, ami egyezik az értékrendemmel, és előre mutat.

Mindig támogatta a jó ügyeket, felkarolja az elesetteket és a betegeket. Miért?

Ilyen neveltetést kaptam otthon, édesanyám számára is elemien fontos a segítségnyújtás, igazi gondoskodó típus. Bízom benne, sikerült a gyermekeimnek is átadnunk ezt az attitűdöt. Egyesületünkkel, a Sorslámpás Egyesülettel a leginkább elesetteknek, a mélyszegénységben vagy fogyatékkal élő, gyermekotthonban lakó fiataloknak próbálunk meg támaszt nyújtani. Legutóbb a Hűvösvölgyi Gyermekotthonban indítottunk egy programot, ahol kifejezetten kamasz gyermekekkel foglalkozunk. Miután kipuhatoltuk, mire vágynak a legjobban, kiderült, afrikai dobolást szeretnének tanulni! Természetesen megdobbant a szívem, hiszen a Hello, Ghána és az Afrika ritmusa voltak annak idején a legkedvesebb műsoraim. Felkértük tehát Abdoul Camara, szenegáli táncos-dobost, aki jelenleg a Sory Camara társulat vezetője, és lelkesen tanítja a fiatalokat dobolni. Szeretnénk ehhez hasonló akciókat vidéki gyermekotthonokban is elindítani.

jaksity_kata1

Miért vállalta el a Womanity Fesztivál védnökségét és műsorvezetését?

Szakmai múltamból is kiderül, hogy mindig komolyan vettem a nőket érintő kérdéseket, s édesanyai szerepem mellett egyúttal nőjogi aktivistának is tartom magam. Blogomban a legkülönbözőbb szempontoknak megfelelő női témákat dolgozok fel, legyen az családon belüli erőszak, az úgynevezett láthatatlan munka, tehát a nők otthon ingyen végzett emberfeletti ténykedése, vagy akár a női hajléktalanság. Úgy érzem, a Womanity Fesztivál remek alkalom ahhoz, hogy mi nők találkozzunk egymással, és felemeljük a szavunk a női értékek és érdekek mellett.

 womanity_fesztival_jegyvasarlas

oriasplakatkicsi

(szöveg: Beszterczey Judit)

„Tűzön-vizen át mentem a kislányom megszületéséért”
100%Összpontszám
Olvasói értékelés: (2 Szavazások)
100%