Magyarországon a megjelenés napján legnagyobb példányszámban valaha eladott üzleti könyv írója, Wolf Gábor és a METROPOLITAN Egyetem címzetes docense, Janata Kriszta huszonhárom éve élnek házasságban és jó ideje a munkájuk is közös a MarketingCommando élén. Biztosak voltunk abban, hogy a business-vonalat, amit képviselnek, hihetetlen erők, emberi nagyság és összetartás élteti, bár erről keveset beszélnek. Március 4-én a III. Womanity Fesztivál ÉLETEK&MÁRKÁK színpadán azonban részletesen mesélnek majd nem csak a márkájuk, a házasságuk erejéről is. Mert a munkájuk mellett, ez is példaértékű.
Egy kis előzetesként a kérdéseinkre Janata Kriszta válaszolt épp olyan őszintén és hitelesen, amilyen ő maga.
Hogyan kell elképzelni a munkamegosztást Önöknél a közös munkahelyen és magánéletben egyaránt?
Alap kiépítésünk szerint Gábor a teremtő – én a fenntartó. Ő a kreatív, aki újít, innovál, én megkérdőjelezek és óvatos vagyok. Ha valamibe belevágunk, akkor ott ő építi fel az 1.0-s és a 2.0-s verziót, “vízre teszi”, én pedig kiköszörülöm a részleteket. Aztán ő otthagyja a “hajót”, hogy elkezdje építeni a következőt, én meg még nagyon sokat kihozok az előzőből. Ő tud és akar is kockáztatni, én pánikolok.
Az ideális együttműködésünkben Gábor felállít egy olyan célt, amit én nem mernék még megálmodni se, kitalálja hozzá a stratégiát, a harci stílust, én pedig rájövök, hogy a megvalósításához hol vezet a legegyszerűbb és legolcsóbb út. Ilyenkor szoktuk őszintén azt mondani egymásnak, hogy “hát te tényleg fantasztikus vagy!”
Ugyanez rosszul elsült változatban: Gábor kitalálja a célt, de én irracionálisnak és abszurdnak tartom. Ő nekifog a stratégiának, én meg minden pontján megtalálom, hogy az ott miért és hogyan fog garantáltan elbukni. Itt Gábor “lehozol az életről ezzel a depis hozzáállással” felkiáltással elmegy és egy napig nem látom.
Van még egy munkamegosztási modellünk, amiről Gábor úgy gondolja, hogy “értelmetlen hülyeség, inkább fizessük ki érte a bírságot, de haladjunk előre” – na, azt mind én kapom meg feladatnak. Én – kockázatkerülőként – inkább foglalkozom ezekkel a tipikusan adminisztratív ügyekkel (mint pl. cégalalpítás/-átalakítás, ügyintézések, adatvédelem, ÁSZF a honlapokon, szerződések, stb.) minthogy még nagyobb zűrt okozzanak, ha elhanyagoljuk őket.
Amik viszont Gábor reszortjai:
- Ő a nemzetközi info-beszerző, azaz a tanulmányi igazgatónk és fejlesztő mentorunk. Ő ömleszti be a cégbe a friss tanulni valókat könyvben, konferenciákban, amikre eljárunk, ő találja meg, kiket érdemes követni, feliratkozni. Mivel know how cég vagyunk, ez giga érték, de nagyon idő és agykapacitás igényes felhajtani a “tanulnivalóinkat”. Felelősség eldönteni, kinek a munkáira fogunk súlyos dollár ezreket invesztálni.
- Ő kommunikál a cég nevében – annyira sikeresen, hogy megtiszteltetésnek érzem, valahányszor én is szót kapok.
Mióta élnek házasságban? Van-e olyan különleges érték a kapcsolatukban, ami folyamatosan segít Önöknek egymás támogatásában?
Huszonhárom éve. A két közös gyerek még most, hogy 19 és 21 évesek, is elég komoly motiváció, valamint az is, hogy mindketten nagyon boldog házasságokban nőttünk fel. A szüleink együtt éltek, élnek, csak arra tanultuk tőlük a modellt, hogyan kell egy házasságot megmenteni. Viccesen azt szoktuk mondani, hogy mi nem tanultuk meg hogyan kell elválni. Mi azt tanultuk meg, hogyan kell megszerelni azt, ami elromlott, nem pedig kidobni.
Ha ezeken az erkölcsi értékeken túli motivációkat nézem, akkor az első kérdésben részletezett különbözőségeink azok, amelyek nagy érték ek egyikünknek a másikban. Igaz, pont ezek az ellentéteink azok, amikből az üzleti eredetű de végül családi balhék kerekednek: “miért nem érted, hogy milyen isteni ötlet az, amit akarok??? Bezzeg, ha a te ötleted lenne…”
Arra jöttünk rá, hogy csodálni tudjuk a másik képességeit és eredményeit, ha ő külön dolgozik, és megvalósít valamit, ami nekem nehezen menne. Ha viszont ugyanazon a feladaton dolgozunk együtt, akkor kinyírjuk egymást az eltérő szemléletünkkel.
Wolf Gábor és Janata Kriszta március 4-én, a Várkert Bazárban.
Előfeltétele-e az Önök esetében a sikeres munkakapcsolatnak a kiegyensúlyozott házasság? Szigorúan különválik a munkaidő, családi idő, párkapcsolati idő?
Nem, inkább a boldog párkapcsolat múlik azon, hogy tudjuk-e egymást támogatni a “Világban”. Nálunk mindenképpen megfordítva működött a dolog: nagy pozitív lökést adott a házasságunknak az, amikor a két külön karrier építgetése után én beszálltam Gábor mellé a saját cégünkbe (addig csak ő dolgozott benne). Egyszer csak megértettem, miért veszi fel a telefonját szombat délben, miért ír emilt vasárnap este, és miért akar ehhez egy praktikusabb iPHone verziót venni most rögtön. Az, hogy én is szorongok hétvégén az ügyfelem épp zajló kampánya miatt, és ezt Gáborral bármikor meg tudom beszélni, tud benne segíteni is, az nagyon klassz összetartó erő. A közös “munka” kihívások, akár rossz a vége, akár siker, nagyon megerősítették a kapcsolatunkat: pont a legnehezebb kihívásainkat együtt éljük meg és segítjük bennük egymást.
Kb. fél éve a gyerekeink kiakadva ránk szóltak, hogy most már elég, dög unalmasak vagyunk. Szerintük mi ketten egymással folyton a munkánkról beszélünk. Először nem is értettük, de leesett, arról beszélgetünk, ami mindkettőnket nagyon izgatja éppen, és az gyakran egy munka-feladat megoldása, vagy szakmai hír. Azóta vigyázunk, hogy ha velük vagyunk, akkor “magánélet” témákról legyen szó, de ezt kifejezetten nehéz kordában tartani.
Ebből jöttünk rá, hogy nekünk nem a meló és a magánélet között van a mágikus határ, hanem a “szeretem csinálni” és a “nem szeretem csinálni” között. Azaz polcot a falra szögelni magánélet, Gábor mégis utálja. Szerinte a rendezvényeink forgatókönyvét megírni business, én mégis imádom megcsinálni, akár vasárnap reggel pizsamában.
Igaz Önökre a mondás, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy sikeres nő?
Naná:))) De az is, hogy én sem lettem volna ilyen sikeres, ha nem áll mögöttem a férjem. Ő ugyanezt mindig cáfolja, én pedig biztos vagyok benne. És a férjem is elképesztően nagy lépéseket tett meg már akkor is, amikor én még semmit nem tettem hozzá ehhez a céghez. Viccet félre téve, mi is, mások is nagyon sikeresek tudnak lenni egyedül is, de egy stabil támogatóval még inkább. Szóval így módosítanám az állítást: a legtöbb nagyon sikeres ember mögött áll valaki, aki szívből hisz benne.
Hogy állnak a férfi-nő kérdéssel a karriert érintően? Nehezebb-e érvényesülni nőként ugyanabban a szakmában? Van-e pozitív vagy negatív tapasztalata?
Csak pozitív van, nekem ezzel sosem volt gondom. Az is igaz, hogy hála annak az üzleti közösségnek, akik körülöttünk csoportosulnak, hosszú évek óta csak a legkiválóbb emberekkel találkozom és töltöm az időmet.
