Az ökológiai lábnyom fogalma mára széles körben elterjedt a környezettudatosság és fenntarthatóság kérdéseivel kapcsolatos edukáció eredményeképpen. Tisztában vagyunk vele, hogy mindannyian hagyunk ökológiai lábnyomot magunk után, a lényegi kérdés pedig az, hogy mekkora ez a tevékenységeink nyomán maradó lábnyom. Nem árt tudnunk, hogy az online világban való időtöltésünk során éppígy hagyunk hátra jeleket magunk után, amelyekkel érdemes tudatosan foglalkoznunk.
A digitális lábnyom fogalma
A Wikipédia vonatkozó szócikke egyszerűen és érthetően adja meg a digitális lábnyom definícióját: ez a fogalom mindazokra a jelekre és nyomokra vonatkozik,
„amelyek a felhasználó online jelenléte után maradnak, és amelyekből következtetni lehet a tevékenységére.”
Ne higgyük azonban, hogy mindez csupán az interneten való jelenlétünkre, vagy kifejezetten azokra a social media platformokra vonatkozik, amelyeken nyilvános profillal rendelkezünk. A mobiltelefon- és a bankkártya használat éppúgy a digitális lábnyomunkhoz tartozik, ahogyan a biometrikus azonosítás során rólunk eltárolt információ is része ennek az adathalmaznak.
Miért fontos ezzel foglalkoznunk?
Nyilvánvaló tény, hogy a Föld erőforrásai végesek, ha nem akarjuk ökológiai katasztrófába hajszolni a bolygót, a nemzetközi ökopolitikai döntéseken túl nekünk magunknak, hétköznapi embereknek is tudatosan változtatnunk kell az életvitelünkön. Ha a digitális lábnyomunkkal hanyagul bánunk, ugyancsak meglepően komoly következményekkel kell számolnunk. A technológiai fejlődést szellemtudományi szempontból vizsgáló francia filozófus-antropológus, Bruno Latour állapította meg egy 2007-es tanulmányában a tényt, miszerint a személyek privát szférája egyre inkább leszűkül és a szociáls szférába vonódik be, azaz egyre kevesebb – a szó hagyományos értelemében vett – magánügyünk marad, amennyiben ezeknek nagy részét – hogy mit eszünk-iszunk, hol vagyunk éppen, mit csinálunk és kivel, stb. – önként megosztjuk magunkról az online világban.
Ahogyan napról napra egyre inkább a hétköznapi életünk szerves részévé válik az online jelenlét, úgy terjed egyre szélesebb körökben és válik mindinkább magától értetődővé a tudatos internethasználat. A közösségi médiában való aktív részvételünk is profibb és tudatosabb, immár odafigyelünk arra, hogy milyen tartalmakat osztunk meg, mihez és hogyan szólunk hozzá, a megosztott adatainkat és fényképeinket kik láthatják és ezek milyen minőségűek – sőt még azt is, hogy kik az ismerőseink a közösségi média hálójában, azaz szociálisan hogyan pozicionáljuk magunkat. Ezekkel a mozzanatokkal válik az önmenedzselésünknek, a saját imázsunk kialakításának egyre tudatosabban és célorientáltabban használt platformjává a digitális jelenlétünk.
Beth Coleman újmédia-kutató 2012-ben megjelent könyvében már egyértelműen amellett érvel, hogy az internetes jelenlétünk nem alárendelt a való világban való életünkhöz képest, és főleg semmiképpen sem leválasztható róla. Coleman szerint az online és offline jelenlétünk egybeolvad és együttesen teszi ki a személyiségünket, kiváltképpen a kilencvenes és kétezres években született, ún. “digitális bennszülöttek” esetében.
Mit hagyunk magunk után a neten?
Minden tevékenységünk az interneten, az összes blogbejegyzés, komment, lájk és megosztás tehát egyértelműen és visszakereshetően ott marad utánunk az internet különböző szegleteiben. Ezek azok a nyomok, amelyeket magunk hagyunk tudva és akarva. Mindezek mellett azonban online jelenlétünk minden pillanatában egy sor internetes algoritmus gyűjti a böngészési adatainkat és szokásainkat, hogy feltérképezzék egyrészt az internethasználói profilunkat, másrészt az érdeklődési köreinket, ezzel lényegében egy virtuális személyiség-térképet készítve rólunk mint felhasználókról. Számos webshopba belépve tapasztalhatjuk, hogy mielőtt bárhová kattintottunk volna, a shop egyből “feldob” kimondottan nekünk ajánlott (és sokszor nagyon is releváns) termékeket a kínálatából, sőt gyakran bizonyos határokon belül mozogva még az árakat is böngészési előzményeinkhez képest csökkentik vagy növelik egyes “jól kiképzett” webshop-motorok.
A reklámok is a nyomunkban vannak
Az interneten található hirdetések és reklámok is ehhez hasonlóan igyekeznek a nagyobb hatékonyság érdekében személyre szólóbbak lenni. Begyűjtött adataink alapján különböző célcsoportokba szortíroznak bennünket, és az ezekhez rendelt reklámokat jelenítik meg nekünk a hirdetési sávokban.
A cookie-k, azaz magyarul “sütik” is erre szolgálnak: ezek a kis adatcsomagok információkat tárolnak rólunk, böngészési szokásainkról és preferenciáinkról, hogy ezek segítségével adatokat gyűjtsenek, hirdetéseket válogassanak és növeljék egy adott oldal böngészése során tapasztalt felhasználói élményünket. A sütik jelentősen meggyorsítják a digitális lábnyomunk kialakulását, mert ezek teszik lehetővé azt, hogy egy-egy weboldal lekérdezése (a cím böngészőbe történő beírásával vagy egy hivatkozásra kattintással való megnyitása) ne különálló esemény legyen, hanem egy “munkamenetben” hozzáadódjon a közvetlen böngészési előzményekhez. Digitális lábnyomaink ilyen módon komplett ösvényeken haladnak végig, amelyek szakszerű kereséssel adott esetben bármikor visszakérdezhetőek.
Mára a törvényhozók is felzárkóztak a technológiai innovációk következtében felmerülő kérdésekhez és problémákhoz. A magánélet védelméről szóló törvényben külön foglalkoznak az “E-Privacy”, azaz az elektronikus nyilvánosság kérdései között a sütik esetével is. Ennek értelmében kell minden honlapon, amely használ ilyeneket, előzetesen és tevőlegesen – azaz általában egy gomb megnyomásával –beleegyeznünk az oldal használatába és ezzel az információk átadásába.
Számít, hogy mi marad utánad!
Ebből a rengeteg adatból, melyek egy részét tudatos önreprezentációnk részeként magunk szolgáltatunk ki magunkról egy-egy tetszésnyilvánítással, hozzászólással, bejegyzéssel, feltöltéssel vagy megosztással, egy részét pedig algoritmusok építik a tevékenységeink nyomán, épülnek digitális lábnyomaink, melyek
az idők folyamán összeadódnak és az interneten archiválódnak, visszakereshetővé válnak, tehát egy valóságos, általunk hagyott ösvénnyé alakulnak.
Láttuk, hogy az algoritmusok észrevétlen működésére a legtöbb esetben nem tudunk hatni, mégis fontos, hogy a tudatosan építhető online jelenlétünkre fektessünk legalább akkora gondot, mint a való világban való megjelenésünkre. Érdemes az általunk létrehozott régi, elavult tartalmakat (például blogposztok) és az inaktív felhasználói profilokat törölni, adatlapjainkat, illetve azok biztonsági beállításait pedig időről időre felülvizsgálni. Ökológiai lábnyomunkhoz hasonlóan a digitálist is igyekezzünk csökkenteni a tudatos internethasználat részeként.
Szöveg: Dombai Dóra
Forrás: Wikipédia digitális lábnyom szócikke
Bruno Latour: Beware your imagination leaves digital traces
Beth Coleman: Hello Avatar. Rise of the Networked Generation
Dragon Zoltán: A megtévesztés esztétikája (Apertúra Magazin)