Kisbabakorunkban még abszolút egy személyként kezeljük magunkat az édesanyánkkal, szimbiózisban élünk vele. Ez az első “párkapcsolat” az életünkben – a második édesapánkhoz köthető. Az első sokk is ezzel hozható összefüggésbe; az I. szeparációs szorongás, mely során rádöbbenünk, hogy egyedül vagyunk a világban, csak önmagunkra számíthatunk… ez pedig megrémiszt minket. Vajon a párunkkal szemben is hasonlóan érzünk? Lehet, hogy egész életünkben azt a fajta megnyugtató és biztonságérzetet adó szimbiózist keressük, mely magzatként és csecsemőként megadatott – egészséges ez?
Személyiségtől, élethelyzettől és persze a másik féltől is függ, hogy mennyire lesz ránk hatással az adott párkapcsolat. Hisz hatással van ránk, ezt kár lenne tagadni. Milyen mértékben és irányban változtatjuk meg a másikat? Mitől lesz jó? A “jó” szubjektív fogalom, ha emberek egymásra gyakorolt hatására vonatkozóan nézzük, akkor röviden úgy fogalmazhatnánk meg, hogy “A jó párkapcsolatban mindkét fél igényei teljesülnek.” Ez elég egyszerű képlet, ám a megvalósításához egy dolog elengedhetetlen; ismernünk kell a sajátjainkat.
Te fel tudnád sorolni az igényeidet?
Sokan még 30-40 évesen is csak tapogatják az igazi önmaguk felé vezető út lámpáinak kapcsolóit. Nem reális jó párkapcsolatra vágyni, ha nem tudjuk biztosan az igényeinket és nem tekintünk magunkra autonóm lényként. Ám ahelyett, hogy időnként tartanánk egy alapos önvizsgálatot, majd magabiztosan lépkednénk tovább, inkább kompromisszumokat kötünk, rengeteget. Gondold végig, ha túl sok minden megy a “szeretem, ezért elviselem dolgok” kalapjába, akkor mi marad meg a párunkból?
A jó párkapcsolat előfeltételei – ezeket tisztázd magaddal:
– mit várok el egy férfitől?
– mi az, amit én tudok nyújtani?
– mi a célom az adott párkapcsolattal?
Mozogj a valóság talaján, ne ragaszkodj a fehér lóhoz és ne hidd magadról, hogy te vagy Csipkerózsika. Ne várj egyből csillogó gyűrűt se, de tudd, hogy mik a hosszútávú terveid. Különböző életszakaszainkban, az imént felsorolt triumvirátusra adott válaszaink változhatnak, és ez rendjén is van. A lényeg, hogy képes vagy-e szembenézni, a benned lezajló folyamatok nyomán keletkező változásokkal.
Mit vársz egy párkapcsolattól?
Sok dolog különbözhet, de vannak elvárások, amik mindenkinél megegyeznek; biztonságérzet, támogatás, fejlődés, elfogadás. Nálad ezek teljesülnek? Fontos, hogy soha ne szülő pótlékként tekintsünk aktuális párunkra! A kisded kori szimbiózis, a másik féltől való függés, önmagunk meghatározása a másik által, egy felnőtt párkapcsolatban nem működik. “Miért?” – teheted fel magadnak a kérdést. Oka egyszerű; már képes vagy önálló döntéseket hozni, Te felelsz saját magadért, nem pedig mások!
Egy jó párkapcsolat segíti a személyes fejlődésünket, időnként kihívások elé állít, enged szárnyalni és támogatja a magabiztosságunkat. Ez utóbbi lehet a legfontosabb, hisz az életben elengedhetetlen, hogy az önmagunkba vetett hitünk megingathatatlan legyen.
“Nem a párkapcsolatod határoz meg téged, Te vagy az, aki meghatározod!”
Szöveg: Dózsa-Vépy Reni