Zenét hallgatni mindenki szokott ilyen-olyan formában. Sokan még mindig a rádióállomások előre szerkesztett műsoraira esküsznek, de az utóbbi években, különösen a fiatalabbak és a középgeneráció tagjai között az internetes és applikációs megoldások is rendkívül nagy teret hódítottak. Az utóbbi esetben különösen vonzó az, hogy sokkal direktebb módon irányíthatjuk, hogy mit szeretnénk hallani, ahelyett, hogy egy műsorszerkesztő ízlésének és az aktuális slágerkínálatnak lennénk kiszolgáltatva. Az internetes, stream-alapú zenehallgatás csaknem végtelen lehetőséggel kecsegtet, amelyből kedvünknek megfelelően vagy éppen teljesen véletlenszerűen válogathatunk. De vajon valóban olyan tökéletesen random a zenehallgatásunk módja az interneten, ahogyan gondolnánk?

 

A YouTube, a műfaj globális világsztárja

Az IT-óriás Google-höz tartozó YouTube a legnagyobb és legnépszerűbb videomegosztó oldal az interneten, amelyre felhasználókként szabadon regisztrálhatunk és különféle mozgóképes tartalmakat fogyaszthatunk, illetve tölthetünk fel és oszthatunk meg. A Wikipédia adatai szerint havonta egymilliárd felhasználó böngész a megosztott tartalmak között, havonta összesen nagyjából hatmilliárd órában. Nap mint nap több mililó új feliratkozója van a szolgáltatásnak, s percenként 400 órányi új tartalmat töltenek fel az aktív felhasználók. Ezzel pedig vitathatatlanul a YouTube a dobogó legmagasabb fokán áll, ami az internetes videomegosztó oldalak örökranglistáját illeti.

Időközben – dacára más felhő-alapú zenehallgatási szolgáltatás sikerének – a YouTube-on is egyre elterjedtebbé vált a trend, hogy a felhasználók nem kizárólag mozgóképi tartalmakat keresnek, hanem immár zenét is itt hallgatunk a legszívesebben. Ez eleinte illegálisan feltöltött tartalmakon keresztül valósult meg, ma már viszont a zenei kiadók és az alkotók is rájöttek arra, hogy nem érdemes szélmalomharcot vívniuk a felhasználók milliárdos tömegeivel, ezért hivatalos zenei csatornáikra maguk töltik fel élvezhető minőségben az új tartalmakat, megelőzve a silány kalózmásolatok elterjedését. Ez a megnövekedett elérhetőség pedig értelemszerűen újabb lendületet adott a YouTube-os zenehallgatásnak. Kialakultak a vizualitásukban másodlagos, gyakran mindössze egyetlen állóképből álló, kimondottan a hangsávok miatt lejátszott zenei videók igénye, melyekből lejátszási listák álltak össze.

 

Amiről mi döntünk és amiről nem

Felhasználókként feliratkozhatunk egyes tematikus csatornákra, ahol az új feltöltésekről automatikus értesítéseket kapunk, az egyes videókból pedig listákat állíthatunk össze a saját ízlésünk szerint. Ezek a mi felhasználói döntéseink, amelyekkel magunk szervezhetjük és strukturálhatjuk a fogyasztani kívánt, kedvenc tartalmainkat. A digitális lábnyomainkról szóló cikkünkben már láttuk, hogy miközben mi gyanútlanul böngészünk az internet végtelenjében, szorgos kis algoritmusok folyamatosan

gyűjtik rólunk az információkat azzal kapcsolatban, hogy honnan hová kattintunk, ott mennyi időt töltünk, és főként hova térünk vissza előszeretettel, tehát mik a böngészési és internetezési preferenciáink.

Mindez itt is működik: a keresési és böngészési előzményeinkből származó adatok alapján a YouTube algoritmusai további találatok ajánlanak nekünk.

A legújabb fejlesztéseknek köszönhetően már minden keresés után kapunk a találatok között egy automata mixet, ún. „egyveleget”, amelyre kattintva a keresett szám után folyamatosan sorjáznak a további zeneszámok. Ezek az egyvelegek a keresési preferenciáinktól és az adott sláger zenei beágyazottságától függően különbözőképpen alakulhatnak. Amennyiben egy egyslágeres előadó dalára vagy egy kurrens, népszerű dalra keresünk rá, úgy az egyveleg a keresett zenéhez hasonló stílusú, de más előadóktól, esetleg ugyanattól a kiadótól származó dalokból áll majd össze. Ugyanakkor, ha egy előadó kevésbé ismert alkotására kerestünk rá célzottan, akkor a YouTube feltételezi, hogy mi ismerjük és szeretjük a szóban forgó zenei formációt, s nem utolsó sorban kimondottan az ő munkásságát szeretnénk hallgatni, ezért az egyvelegbe nem válogat mások által létrehozott, de stílusában hasonló számokat, hanem kizárólag az általunk preferált előadó munkáiból állítja össze a mixünket.

Hatás-visszahatás

Ha gyakran élünk ezzel a funkcióval, egy hosszabb zenehallgatási periódus után a szolgáltató már figyelembe veszi a zeneválasztási preferenciáinkat, a gyakran hallgatott kedvenceket, s lényegében „megtanulja”, hogy mit szeretünk igazán, mihez térünk vissza újra meg újra. A YouTube ezzel az eszközzel strukturálja az internet tágassága kínálta tartalmak végtelen variabilitását a számunkra, s fontos, hogy ezáltal a figyelmünket is irányítja. Ilyen módon, egy idő után óhatatlanul hatással van a zenehallgatási szokásaink alakulására, hiszen az egyvelegekben folyamatosan fel-felbukkanhatnak olyan célzottan nekünk ajánlott zenék, amellyel máskülönben talán nem is találkoznánk, ellenben a zenei ízlésünkhöz kimondottan illeszkednek. Könnyen előfordulhat, hogy az újabban legszívesebben hallgatott bandánkat immár nem egy barátunk vagy ismerősünk ajánlására kezdtük el megismerni, hanem a YouTube „műértő” algoritmusai ajánlották számunkra a tökéletes választást.

Kapcsolódó bejegyzések