Amennyiben te is a közösségi médiacsatornák szinte már függőként viselkedő felhasználói közé tatozol, egyre inkább úgy érezheted, mintha két külön életben kellene a maximumon teljesítened, de valahogy erre a napi huszonnégy óra bizony mindig nagyon karcsú.
Avagy miért nem sikerül úgy a szuper egészséges ebéded, mint kedvenc vloggered vidijében? Hiába kínzod magad az edzőteremben, a hasad miért sosem olyan lapos a fotókon, mint a fitstagrammereké (az Instagramon egészséges életmód témakörben posztoló trendszetter usereké), akiket az Instán bekövettél? Ha ezeket a kérdéseket te is nap, mint nap felteszed magadnak, és lelomboz, hogy sosem találod rá a válaszokat, akkor segítünk: mert ez az egész egy nagy mese, amit neked találtak ki! Avagy gondolj csak bele: mennyire életszerű az, hogy a napi nyolc órás meló és az edzés után (párkapcsolat, netalán egy-két gyerek/férj ellátása mellett) egy átlagos nő még este mandalákat rak ki a salátájából, hogy egy laza félórányi rögtönzött styling munkával végre feltolhassa a lájkvadász mesterművet a Facebookra? Ugye hogy ez egy picit strange? Hogy lehet továbbá, hogy a tuti proteinporból szuper könnyen elkészíthető palacsinta neked bizony elsőre odakozmált, míg a YouTube-on olyan szép aranybarnára pirult? Vajon csak nem azért, mert legalább ötször vették fel a jelenetet, és a megsült darabokat meg nem vágták bele abba a három percbe? Ha nem próbálunk meg a dolgok mögé nézni, könnyen elfoghat az érzés, hogy valamit mi bénázunk el, de nagyon, például amikor a határidőktől hullafáradtan elalszunk reggel, s már nem jutunk oda, hogy a hiperrapid hajszárítás mellett még gyorsan a sovány lazacderekat is megfuttassuk egy kis tökmagolajon (amiért még este elszaladtunk a bioboltba), s helyette majd lelkiismeret furdalással majszoljuk a rakott krumplit az iroda melletti kifőzdéből.
Éppen ezért saját lelki békénk érdekében kell tudatosítanunk magunkban, hogy az Instagram egy csodásan megkonstruált álomvilág, ahol mindenki azt vetíthet magáról, amit csak akar, ahol sosem látjuk majd azt teljes valójában, ami a képeken túl van. Hogy például a bloggernek éppen az a munkája, hogy minél szebb képeket és illúziókat állítson elő, amelyek minél több lájkot (és ezáltal pénzt) hoznak (ha ez kerek egy órába kerül is), pont ezt várja tőle a tápkiegészítőket gyártó szponzor. Azt egyik fitneszversenyző sem mutatja meg, amikor épp betol egy nutellás kalácsot (pedig saját bevallásuk szerint is bűnöznek a felkészülési időszakon kívül), mi csak azt látjuk, amit mutatni akarnak magukból, s ezáltal elhisszük, hogy a fél tábla csoki elmajszolása miatt gyengébb emberek vagyunk.
Fel kell ismerni, hogy nincs mit azon szégyellni, hogy a vasárnapi családi ebéden jó ízzel esszük meg anyukánk töltött káposztáját, mert senki sem él olyan tökéletesen, ahogy azt szeretné magáról kifelé kommunikálni. Persze, ezzel nem azt mondjuk, hogy nem fontos odafigyelni a táplálkozásra, de fel kell ismerni, hogy míg azok, akiket követünk, igazából nem is csinálnak ezen kívül mást, nekünk laikusoknak pedig e mellett még a saját feladatainkat is el kell látnunk pont ugyanazon a nívón, ahogy az életmódblogger teszi a saját dolgát. Nem baj, ha nem tudjuk (mert feltehetően nem tudjuk) az egész napot az edzőteremben tölteni és a termelői piacról összevadászni a különböző superfoodokat, ha változatosan és mértékkel táplálkozunk, továbbá rendszeresen mozgunk, már megérdemeltük magunktól a lájk jelet.
Utóbbiban segíthet az AllYouCanMoveSportpass, amellyel naponta, saját preferenciáink szerint járhatunk sportolni, akár egyénileg, akár csoportos órákra, több mint 500 sportlétesítménybe egy csomó mozgásforma közül válogatva – ergo nem kötelező a hajóköteles edzést (ropeworkout) tolni csak azért, mert most minden magazinból ez folyik. Dönts az érzéseid és az igényeid szerint, máris jobban érzed majd magad a bőrödben, ebben segít ez a kis plasztikkártya, no és persze, ha az edzés végén rézsút fölülről fotózod a hasadat.
