Gyakran halljuk, a technikai előrehaladás megváltoztatta a világot. Pozitív és negatív értelemben egyaránt. Mélyenszántó értekezéseket nélkülözve: az információs adathordozók forradalmi fejlődése révén, gáncs érte az emberi szellem épülésének folytonosságát, a személyiségfejlődést. Ha valóban a technika (is) az ok, akkor a következmények alapos vizsgálatával irányítani tudjuk a hatásait. Tehát a médiaértelmezéssel kompenzálhatjuk azokat a hamis érzékleteket, melyeket a technikai úton közvetített trükkök generálnak bennünk. A közvetítő csatorna a kritikai távolságtartás és a társadalom között a pedagógia.
A televízió a világ legnagyobb közönségét tudhatja magáénak, ez köztudott. Viszont az kevésbé forog közszájon, hogy a vizuális környezet miatt az individuum, mint olyan, egy külső hatás révén befolyásolhatóvá, irányíthatóvá válik. Az új médiákkal való együttélés megjelenése, ugyanis nem csak az információéhség és a szórakozás igényének adott tápot, hanem az ember „öntudatlan automata” állapotának is.
A valóságképünket formáló erő, a televízió tudatosan használja a pszichológia téziseit. A televízió műsoraival az ember egy képzeletbeli kommunikációba lép – írja Buda Béla. Ennek során, a fantáziakeltő szerep jóval intenzívebb, mint a valós élet eseményeinél. Fénykontrasztok, hang effektek, idősűrítés, kiemelés, célzott bemutatás, egyszerűsített, hétköznapi beszéd. Néhány, azok az eszközök közül, amelyekkel a televízió képes fokozni a pszichés odafordulást és figyelmet.
Bár lényeges ismeretekhez jutunk, ezzel párhuzamosan elszegényíti az önálló képzeletet, kreativitást. Sémákat teremt, passzívvá és elfogadóvá, megalkuvóvá tesz. A kassza megtöltése érdekében a nyilvános propaganda eszközével operál és manipulál.
Az információk egymás sarkába lépnek, s nekünk befogadóknak ebben a jól megtervezett konstrukcióban, bizony ritkán tiltakozik az igazságérzetünk. Ha mégis, akkor sem tudunk ellene tömegmegváltó módszert alkalmazni.
Kép forrása: ecochildsplay.com
Mintha megkérnénk a forgószelet, foglaljon helyet egy pillanatra…
A média a birodalmát folyóra építette. Megakadályozni vagy megállítani a haladását, gyakorlatilag lehetetlen. Megismerni a haladása irányát és mögöttes érdekeit, valamint racionalizálni a hozzá fűződő viszonyunkat, azonban nagyon is lehetséges. A médiapedagógia fokozottabb elterjedése előmozdítaná az „öntudatlan fogyasztó” prototípusának felszámolását.
Kétségtelen, hogy közvetett módon a közönség maga is részt vesz a mozifilmek, televíziós műsorok gyártásában. Az ízlés a személyiség függvénye, ezért egyfajta igényesség fokmérője is lehetne a médiapedagógia hétköznapi jelenléte vagy hiánya a társadalomban. Ha megértjük a média működését, összefüggéseit, vonzásának háttereit, azzal változtathatunk az ízlésünkön. Ezzel a személyiségformálás útjára lépünk, aminek következtében máris, egyfajta visszaható mechanizmus valósul meg, vagyis az igények, elvárások a médiával szemben akár pozitív fordulatot is vehetnek a közönség kezdeményezésére.
Hogyan valósulhatna meg mindez a gyakorlatban? Az iskolarendszer szabályozása egy ideig láthatóan igyekezett felvenni az előrehaladás tempóját. A középiskolás tanrendben már közel tizenöt éve megjelent a Médiaismeret, mint tananyag. Ennek feltételrendszere azonban, nem tartalmazza a médiaértelmezés képességének széleskörű elsajátítását. Nem elég ugyanis megtanulni, meg is kell érteni annak rendszerét jóformán már kisgyermekkorban, hiszen csak így lehetséges, felnőtt gondolkodású felnőtteket nevelni.
Kutatások igazolják, hogy a legtöbb erőszak színtere a képernyőn nem más, mint a mese. Tudnia kell-e akkor (az életkornak megfelelő szinten) médiát értelmezni, például egy tíz éves gyermeknek!?
A médiapedagógia általános, alap tantervbe való bevezetéséhez elengedhetetlen a lelkes és elkötelezett tanítók jelenléte. A tanári szakma jelenlegi helyzete miatt ez különösen nehéz feladat. Csakhogy, amikor a média (amely öntudatot, közvéleményt, világot formál) technikai feltételei fejlődésnek indulnak, társadalmi szerepe felértékelődik, s ezek hatásai az egészséges emberi gondolkodás haladásának bizonyítottan gátat szabnak, akkor a kollektív társadalmi fejlődés érdekében a médiaértelmezés közoktatásba történő bevezetése, evidensen szükségszerű lenne.
Az önismeret, a külső világ racionális szemlélete, a kreatív gondolkodás és az összefüggések felfedése mind tanulható képességek. Az emberek kezébe kell adni az ismereteket, ahhoz, hogy a valóságképüket saját maguk alakítsák, kivédjék a médiumok illúziókeltését és elsajátítsák a „szelektálás” folyamatát. Ha bizonytalan eldönteni, hogy a média egy szükséges jó, vagy egy szükségtelen rossz, akkor úgymond előre kell menekülni. Ennek egy megfelelő módszere a médiapedagógia vonala.
A tömegkultúra alapos megismerésének és értékelésének következtében az önirányítást, mint fontos életformáló erőt is elsajátíthatják a diákok. Ahogyan a sportot, mint a test karbantartásának hasznosságát, szükségességét elismeri a közoktatás, úgy az öntudatos gondolkodás, vagyis a külső és belső világ megfelelő elválasztásának ismerete is iskolai keretek közé kívánkozik. A médiaszövegek elemzése, kritikus értelmezése, a befogadói szemlélet tanulmányozása révén az iskola naiv, „média-függő” fogyasztók helyett, a tömegkommunikáció veszélyeit felismerő és a személyiség autonómiáját megőrző új generációt nevelne a társadalomnak.
A szülő, mint médiapedagógus
Az intellektuális érzékenység kialakítása elsősorban a szülő feladata, felelőssége. Főképp addig, míg a médianevelés óvodába, oktatásba való komolyabb bevezetése várat magára. Ahhoz viszont, hogy a szülő következetesen tudja alakítani a gyermek és a média kapcsolatát, őt magát is meg kell szólítani. Sajnos, a jelenlegi álláspont szerint a szülők megszólítására alig van mód, hiszen a médiaoktatás és a médiaipar résztvevői jóformán köszönőviszonyban sincsenek egymással.
Szöveg: Czagány Alexandra