Míg régebben valamiféle úri hóbortnak tűnt, ha valaki személyi edzőt bérelt fel maga mellé, addig ma már teljesen természetes ez a fajta segítség kezdőknél és haladóknál egyaránt. Avagy szép lassan kollektíven megértettük, hogy nem azért van szükség a szakemberre, mert bizonyos embertársaink ne tudnák, hogyan működik a kézi súlyzó, avagy 12 éven át lógtak a tesióráról, és hírből sem ismerik a fekvőtámaszt – bár tegye fel a kezét, aki a közoktatásban valaha is plankingelt, vagy megcsinált egyetlen darab szabályos kitörést is! -, hanem mert a fejlődéshez és a motiváció fenntartásához az elején a legtöbbeknek elengedhetetlen a support.
Jó esetben az edző ugyanis nem azért kapja az alkalmanként 2500 forinttól a csillagos égig (na jó, addig azért nem) terjedő óradíját, hogy messengerezzen a barátaival, miközben hármat vakkant ránk, míg mi szép csöndben (csak hogy a világért se zavarjuk őt a megfelelő emotikon kiválasztásában) meghalunk a súlyok alatt, hanem, hogy lássuk az eredményét a közös munkának és a kifizetett pénznek. Nyilván ahogy minden szakmában, úgy az edzők között is van felkészültebb, jó szakember és kevésbé.
Társaságkedvelő, jó fej, nyitott vagy zárkózottabb, katonás és parancsoló. A döntésnél nem csak az számít, hogy kivel barátkoznánk egyébként szívesen, mivel itt most nem egy hangulatos, kávézással eltöltött órácskáról van szó, hanem egy komoly zsírégető/alakformáló munkáról, így inkább az a kardinális kérdés, ki motivál jobban arra, hogy megcsináljuk még huszadjára is azt a nem túl kellemes (igazából bazi rossz) gyakorlatot.
Tök jó, hogy ha emberileg is egy hullámhosszon vagyunk az edzőnkkel, de tényleg fontos tudatosítanunk magunkban, hogy mi itt most nem barátot, hanem egy kőkemény trénert keresünk magunk mellé!
Nyilván egyéni habitus kérdése is, hogy kinek mi jön be, van, akinek tényleg egy katonai kiképzőtiszt kell, mások pedig végleg szabadulnának az általános iskolai XY bá’ halovány emlékétől is. Persze így vagy úgy, de az is érthető, ha valaki azért viszolyog ettől az egésztől, mert pont nem akar annyi figyelmet, de azért még is csak jó lenne, ha rászólnának, hogy: „Figyi már, egy TRX-gyakorlatot kéne most megcsinálni, és nem hintázni a hevederszáron, vagy mi is az, amit éppen csinálsz.” Erre pedig kifejezetten jók a kiscsoportos órák (legyen szó TRX-ről, cross fitről, hot ironól, jógáról, body artról, pilatesről, zumbáról, aerobicról, stb.), ahol jelen is van egy szakember, mégis, megoszlik a figyelme a 6-10 ember között.
Abban viszont biztosak lehetünk, hogy ha a fekvőtámaszt égig emelt fenékkel szoktuk is meg, rögvest helyre fogja tenni a dolgokat. Továbbá sokak számára nagyon motiváló lehet a társaság is (rendszeresen járó egyének esetén egész kis családias kommuna alakulhat ki). Bár nyilván kevésbé precízen – hiszen egy csoportba mindig jönnek újabb és újabb kezdők -, de egy csoportfoglalkozáson is figyeli az edző a csapat körülbelüli erőnléti helyzetét, így fokozatosan nehezíti a szintet (ami ugye az egyik záloga az izomfejlődésnek). És persze még ott a financiális kérdés is! Egy edzőterem havi bérlete plusz alkalmanként még az edző óradíja már egész szép summa, nagy szerencse, hogy egy All You Can Move-SportPass-szal a kiscsoportos órákat pont ugyanúgy látogathatjuk az adott havidíj fejében, mint ha egyénileg próbálnánk meg kitalálni, vajon melyik gép mire való. Az AYCM-mel akár napi szinten is tesztelhetjük az országosan immár 600 elfogadóhely óráit és edzőit, összeállítva egy számunkra tökéletes edzéstervet.
