A hastánc nem csupán egy tánc és nem csupán egy mozgásforma. A hastánc egy életérzés, a nőiesség kiteljesítésének egy eszköze.
Ha eddig még nem merted bevállalni, vagy azt gondoltad nem neked való, elég nagy a valószínűsége, hogy hatalmasat tévedsz. Nyilván nem illik minden személyiséghez és igényhez, de rengeteg olyan példa van a szemünk előtt, amikor egy nő a hastánc hatására kivirágzott, telítődött önbizalommal, életkedvvel. Felszabadítja az érzékeket, kikapcsolja a folyton kattogó fogaskerekeket az agyban és mindezek mellett remek tartással és tudatos nőiességgel ajándékoz meg bennünket. Mi több, rengeteg olyan nővel találkozhatunk, ha eljárunk egy tánciskolába, akik inspirálni, bátorítani tudnak bennünket, vagy éppen fordítva. A hastánc megismerésével csak nyerhetünk, közelebb kerülhetünk önmagunkhoz.
Tácsik Gabriellával, a Thara Hastánciskola megalapítójával beszélgettünk.
Egy véletlen hozta el a megújulást
„Nagyjából tizenegy évvel ezelőtt, mikor még a kislányommal töltöttem itthon az időmet háttérzajnak be volt kapcsolva a televízió, ahol egy hölgy a hastáncról beszélt. Akkor már tudtam, hogy olyan táncformát szeretnék választani, amihez nem kell partner, így ez az interjú éppen kapóra jött. Igazából fogalmam sem volt az egész műfajról, de mégis úgy gondoltam, belekóstolok. Életem legjobb döntése volt. Olyan eseményeket hozott el számomra, amire a hastánc nélkül esélyem sem lett volna. Tehát tizenegy évvel ezelőtt a lakhelyem közelében kerestem egy hastánctanfolyamot és elkezdtem az ismerkedést a műfajjal.” – mesélt Gabriella.
Már több mint nyolc éve oktatja is a hastáncot, de hat évvel ezelőtt elérkezett egy újabb fordulóponthoz, megalapította a tánciskolát. Azt vette észre, hogy a hovatartozás élmény nagyon fontos az embereknek, így szükség van arra, hogy szervezettebb keretek között folyjon az oktatás. Így jött létre a Thara Tánciskola, amelyhez azóta is folyamatosan csatlakoznak a hölgyek az oszlopos tagok mellé.
„A tánc önmagában egy ősi mozgásforma, fontos szerepet töltött be az ősember életében is. Táncoltak, ha azt akarták, hogy essen az eső, táncoltak, ha elejtettek egy vadat és volt mit enniük, táncoltak örömükben, bánatukban. A tánc szinte minden korban fontos volt az emberek számára. A hastánc a teremtéssel és termékenységgel állt kapcsolatban, így kicsit más szerepet töltött be a mindennapokban.
Számos törzsnél megfigyelhető volt, hogy a szülő nőt körülállták és segítették a szülésben, mutatva számára a hullámzó has mozdulatokat, amivel megkönnyítették számára a szülés folyamatát. Egyiptomban például a mai napig elképzelhetetlen egy esküvő hastánc nélkül.
A hastáncot hagyományosan meztelen talpakkal táncoljuk, mely közvetlen kapcsolatteremtést eredményez a Földanyával, ezáltal lehet felvenni és közvetíteni annak energiáit. E tánc első nyugati nevét a franciák adták, ők „danse du ventre”-nek nevezték el, majd az angolok tükörfordításából „bellydance” elnevezés vált ismertté, ez a magyarban pedig a hastánc. A valódi elnevezése „raks sharqi”, mely szó szerint azt jelenti, hogy a „kelet tánca”. A hastánc tehát a nők tánca volt, női társaságban férfiak nélkül.” – folytatta Gabriella egy kis történelmi betekintéssel.
A kitartásunk, a kondíciónk, a koordinációnk, de még az önbizalmunk is előre mozdul, de egyetlen más tánc sincs, ahol a női energiák ilyen intenzíven tudnak áramlani. A mai nőknek pedig még fokozottabban szükségük van erre, mint bármikor máskor. Sajátos mozgásanyaga, mely kifejezetten a nőkre van szabva, még inkább előtérbe hozza a szunnyadó őserőket. Gabriella úgy gondolja, hogy ezek a mozdulatok mélyen minden nőben benne vannak, hajdani emlékként rejtőznek, és amint felszínre kerülnek a női lélek egy teljesen más tartományba kerül.
Én nem tudom megcsinálni – Ugyan már, dehogynem!
„A korosztályt tekintve nagyon széleskörű az érdeklődés, ugyanis a tíz éves kislánytól az ötven éves nőig vannak résztvevők a Thara Hastánciskola óráin. Ugyanezt tudom elmondani a testalkatról is, hiszen a hastánc sem korhoz, sem testalkathoz nincs kötve! A foglalkozást tekintve is vegyes a csoportok összetétele, van tanítványom az állami szektorból, van, aki vállalkozónál alkalmazott, van bolti eladó és van, aki főállású anyuka. Kezdetben mindenki kifejezetten a hastánc miatt érkezik, de később megérzik, hogy milyen egy csapathoz tartozni. Ritka, amikor sok nő egyfelé tud tartani, szóban és tettekben is. Nálunk a szeretet, az összetartás és a segítő szándék uralkodik a csoportokban.
Aki nem meri kipróbálni, az vajon miért nem meri? Mitől fél? – Nem tudom megcsinálni a mozdulatokat, egyedül nem merek elmenni, mit fognak szólni a barátnőim, barátaim, a családom; és ehhez hasonló félelmek tartják vissza a hölgyeket egy olyan mozgásforma megismerésétől, melyet csak kívülről csodálnak és álmodnak arról, hogy egyszer majd ők is a részesei lesznek. Csak azt tudom tanácsolni, hogy ezeket a félelmeket félre kell tenni, egészen az első óráig. Utána maguktól elmúlnak.
Vannak hölgyek, akik az önbizalom megerősítése miatt kezdik el a hastáncot, hiszen, ahogy ismerkedünk a testünkkel azzal együtt a lelkünket is megismerjük és a tanulás folyamán fontos ismereteket szerzünk önmagunkról. Eddig csak kósza gondolat volt a fejedben, hogy felkeress egy közeledben működő tanfolyamot, de a félelmeid visszatartottak? Élet, örömök, élmény a komfortzónán kívül érhetők el, lépd át a határokat és csodás tapasztalásokban lehet részed.”
X
(szöveg: Hangai Lilla)