Biztosan a te emlékezetedben is él egy-egy amerikai film, ahol az ágy egy foltvarrásos technikával készült takaróval volt letakarva. Színes volt, vidám és egy szempillantásra otthonos hangulat áradt tőle a szobában.
A technika szerencsére egyáltalán nem korlátozza le az alkotókat, hiszen ezzel a módszerrel nem csak ágytakarót vagy szőnyeget lehet készíteni, hanem táskát, neszeszert, párnát, könyvborítót, de akár még képet is a falra.
A foltmozaik technika amerikai farmerek asszonyaitól indult. Általában a kézimunkához olyan anyagokat használtak fel, melyek már használhatatlanok voltak, de kiszabva belőle a megfelelő részeket, még lehetett belőlük alkotni valami praktikusat. Régen a szükség vitte rá az embereket, ma már a divat ugyanúgy befolyásolja ezt az alkotási metódust is, mint a kerámiát, a tűzzománcot vagy a kötést.
Egy sablon vagy forma alapján kiszabják a darabokat, melyből az alkotás készül majd. Elrendezik a megfelelő formákba, majd ezeket nagy fércöltésekkel összevarrják, amiket a végén eltávolítanak. A steppelés a legfontosabb folyamat, amely a kész munka átvarrását jelenti. Ezzel kiemelik a fontos részleteket, az esetleges tökéletlenségeket pedig könnyedén eltüntetik.
Nagymama tulipános ládája
Amikor rábukkantunk Juhász Gézáné Icu munkáira, egyöntetűen sóhajtottunk fel, hogy: igen, ez pont olyan, ami egyszerre nosztalgikus és mégis képes alkalmazkodni a modern elvárásokhoz. Olyan használati- és dísztárgyak, amik nem csak a szemet gyönyörködtetik, hanem tökéletesen kiszolgálják a felhasználók igényeit. Ám arról, hogy a szerelem hogyan kezdődött a mintás anyagokkal, megkérdeztük Icut is, mert fúrta az oldalunkat a kíváncsiság, hogy megfejthessük a motivációt; hiszen a patchwork egy ügyességi és türelemjáték is egyben.
„Először a nagymamám tanítgatott varrni egy régi lábbal hajtós Singer varrógépen. Mamának volt egy nagy tulipános ládája, amiben a varrókellékeit tartotta. Egy kislány számára igazi kincsestár volt. Gombok, szalagok, csipkék, zsinórok, cérnák… Itt kezdődött a szerelem a textillel. Azóta is, ha rövidáruboltban vásárolok, ugyanezt az euforikus érzést élem át, mint akkoriban, amikor Mama megengedte, hogy a tulipános ládában kotorásszak.
Az első táskámat tizenhét évesen varrtam magamnak hulladék bőrdarabokból. Sok-sok évig hordtam. Majd évekkel később egy foltvarrással foglalkozó magazin került a kezembe, ahonnan rögtön kipróbáltam egy technikát, amiből párna készült. Akkoriban nem lehetett olyan sok anyagot kapni, mint manapság, hanem meglévő, használaton kívüli ruhákból kellett dolgoznom. Az első tárgyak csíkos postás ingből, nyári ruhából és ballonkabátból készültek. Ahogy a lányom nőtt és egyre többféle táskát szeretett volna, és ahogy egyre nagyobb választékban kaptam anyagokat, és persze, ahogy bekúszott az életünkbe az internet, a lehetőségek elképesztően kitárultak. Azóta már csak a fantázia szab határt az alkotásnak.” – mesélte Icu csillogó tekintettel.
Megtudtuk azt is, hogy ezek az alkotások egyáltalán nem öncélúak. Icu mindig figyelembe veszi az aktuális trendeket, a legújabb technikákat, a divatos alapanyagokat és a környezetéből sem rest inspirációt meríteni. Ám a kollekciók megtervezésénél az inspirációszerzés és a pillanatnyi trendek mellett a legfontosabb mindig az, hogy a művész a saját stílusában alkosson és erre Icu Rongyoszsákja az élő példa. Mindig olyan dolgokat tervez, amelyet ő maga is hordana és a praktikum sosem elhanyagolható összetevő. Lényeges szempont az is, hogy az adott darabok kiegészítsék egymást és harmonizáljanak.
Az elkészült tárgyak a különleges részletek mellett mindig letisztultak maradnak. Ez azzal érhető el a legkönnyebben, hogy a felhasznált anyagok általában olyan természetes textilek, mint mondjuk a lenvászon, amelyeket nagyon jól kiegészítenek az apró mintás pamutvásznak, a különböző csipkék és a különleges gombok.
Elvi kérdés azonban a márkánál, hogy a külső és belső kidolgozás pontosan ugyan olyan igényes legyen. Csipkével, szaténszalaggal díszítettek a belső zsebek és olyan kényelmi kiegészítőkkel is fel vannak szerelve, mint például a kulcstartó hosszú pántra varrva.
„A készülő tárgyakról a lányommal szoktam beszélni, aki segít kialakítani az ideális táskaméreteket és praktikus részleteket, illetve ő szokta tesztelni az új fazonokat. Néhány hét használat után kiderülnek a táskák és más használati tárgyak gyengéi, melyeket a következő modellekben kijavítok, így a vevőim kezébe mindig tesztelt termékek kerülnek. A tesztüzem alatt nagyon sok bátorító visszajelzést kapok azoktól, akik látják a táskákat, és bizony már sok megrendelés született így.” – folytatta Icu.
Az egyedi megrendelések a folytonos kihívások
„Vállalok egyedi megrendeléseket, sőt, vannak olyan termékek, amiket kizárólag megrendelésre készítek, mint például az ágytakarókat, hiszen így tudom olyanra varrni, ami színben, stílusban és méretben is tökéletesen illeszkedik a gazdája hálószobájába.
Amikor megrendelésre dolgozom, minden esetben egyeztetem a megrendelővel a részleteket, hogy a lehető legjobban sikerüljön megvalósítani az elképzelését. Szeretem, amikor a vevőim új kihívások elé állítanak, általában sokat tanulok belőle, mert ebből is látom, milyen textiltárgyakat használnak szívesen, mire van igényük.
Ám amikor egy tárgy nem megrendelésre, konkrét elképzelésekkel készül, hanem teljesen beleadhatom a saját ízlésemet, elképzelésemet, ezek általában a legsikeresebbek. A legújabb kedvenc az Icu Rongyoszsákja tavaszi kollekciójából a nagyméretű exkluzív táska. Azt szeretem benne, hogy nagyon jók lettek az arányai, a sok csipke és a színes kockák ellenére meg tudta őrizni a letisztultságát, emellett pedig a mérete és a belső zsebei miatt rendkívül praktikus viselet.”
(X)
(szöveg: Hangai Lilla)