bannerfesztival

Gondoltál már úgy a mai napodra, hogy ezen a napon elért sikered a saját tapasztalatidból eredt, de ahhoz, hogy holnap többet érj el, valószínűleg nem elég már a saját tudásod? Ahhoz, hogy fejlődjünk, minden egyes nap szánnunk kell arra időt, hogy fejlesszük magunkat, hogy tanuljunk. Ezt pedig mások tudása és tapasztalatai által érhetjük el. Úgy leszünk többek, ha befogadjuk a másikat. Tonk Emil gondolkodásmódja nem hagyományos, de már huszonöt éve bizonyít. A II. Womanity Fesztiválon vele is megismerkedhetsz.

 

WOMANITY: Sokan és sokféleképpen megfogalmazták már azt, hogy a magyar nép vajon miért cipel magával évtizedes – évszázados megkövesedett keserűséget. Ön szerint mi lehet a magyar ember negatív gondolkodásának a hátterében?

TONK EMIL: Ezt én úgy nevezném, hogy történelmi pesszimizmus. Számtalan olyan dolog történt a közeli és kicsit távolabbi múltban, ami gyakran azt üzente, hogy nem érdemes bízni, mert jórészt nem úgy történtek a dolgok, ahogy ígérték. Ami miatt ez erősödött, hogy általában azokkal foglalkozott mindenki, aki panaszkodott, jajgatott és sírt. Divattá vált a negatív szemléletmód, mert ezzel sokan tudtak azonosulni. Aki pozitívan nyilatkozott, vagy jó dolgokról beszélt, azt hitte a környezet, hogy biztos valami baja van. Nehezen volt elképzelhető, hogy aki pozitív az sikeres is lesz. Az irigység uralkodott mindenütt. A média szintén azt a hírt keresi, amiben valami dráma, gond, rendkívüli található. Alig lehetett jó hírekről hallani. Ez bekerült az emberek „zsigereibe” és az a szemléletmód terjedt el, hogy valami miért nem jó. Nem az egyetértés és a közös nevező volt a megoldás, hanem a vitákban mindenki azt kereste, hogy mi az, amivel nem ért egyet, mi az, ami nem jó a másik gondolkodásmódjában. Ez egy történelmi küzdelem, mert negatív szemléletmóddal nem találjuk meg a siker felé vezető utat. Nincs együttműködés, nem motivál, és nincs jó jövőkép.

 

WOMANITY: Magyarországon a pozitív szemlélet, a tudatos pozitív gondolkodás még gyermekcipőben jár, de úgy látom egyre többen fogékonyak rá. Ön mit gondol erről? Lehet tanítani a pozitív gondolkodást? Annak is meg lehet tanítani, aki csípőből elutasítja?

TONK EMIL: A pozitív gondolkodásmódot csak mutatni lehet, mint jó példát. Ez a legjobb tanítómester. Addig, amíg a kritikán van a hangsúly és nem az elismerésen, addig hiába tanítjuk a pozitív gondolkodás erejét és eredményeit. Sokkal több sikert, jó példát kell nyilvánossá tenni. (Bár ezt is mindig beárnyékolja a gyanú.) A negatív gondolkodásra a legnemesebb válasz a jó hozzáálláson alapuló siker. A negatív gondolkodás egyik legnagyobb ellensége a MÁSKÉPP. Mutassuk meg másoknak, hogy lehet dolgokról másképp is gondolkodni, lehet másképp is cselekedni és lehet bármilyen helyzethez máképp is hozzáállni.

 

WOMANITY: Ki az Ön példaképe? A családban volt olyan személy, akitől inspirálódhatott és tanulhatott arról, hogyan, milyen hozzáállással érdemes leélni az életünket?

TONK EMIL: Bár ez nagyon hétköznapinak tűnik, de nekem számos dologban az Édesapám volt a példaképem. Legtöbbször jókedvűen érkezett haza és a munkájáról mindig csak az mondta el, ami pozitív és tanulságos. Minden kis sikernek örült és általában dicsért minket. Soha sem hallottam tőle másokról rosszat. Ha véleménye volt másokról az mindig csak pozitív volt. Ha a véleménye negatív lett volna, azt nem mondta el. A legkritikusabb helyzetben is tudott pozitívan látni és beszélni. Mindig elismerően nyilatkozott mások teljesítményéről, akkor is, ha az ő szempontjából és helyzetében nem volt nagy teljesítmény. Megtanított egy más szemléletmódra. Nagyon jó példa a számomra egy soha nem felejthető megnyilvánulása; Amikor nem a legszebb félévi eredménnyel mentem haza az iskolából, nem büntetett, nem bántott, hanem a következőt mondta: Fiam, nem tudom, hogy ezek után mi lesz belőled az életben, de ígérd meg, ha nem jutsz előbbre, mint utcaseprő, akkor is vigyázz, hogy a te utcád legyen a legtisztább. Ez volt életem legjobb tanácsa. Mindegy, hogy mit csinál az ember, de ha lehet, akkor azt csinálja a legjobban és ne nyafogjon!

 

WOMANITY: Számos országban tart tréningeket, előadásokat, járja a világot. Melyek voltak az eddigi legemlékezetesebb momentumai az ilyen utazásoknak? Olyan pillanatokra gondolok, amelyek feltöltik és megerősítik abban, hogy amit csinál az jó és szükséges.

TONK EMIL: Az egyik legfontosabb felismerés és élmény az volt, hogy teljesen mindegy hol élünk, milyen körülmények között vagyunk, az életünk minőségét a saját magunkkal szembeni elvárások határozzák meg.

Nagyszerű élmény volt megtapasztalni, hogy mennyi ember van, aki tiszteli mások tudását és tapasztalatát, és hálás érte, ha megosztják velük. Öröm volt tapasztalni az örömet a találkozásokkor, a reményt a szemükben a támogatásért, és azt a rengeteg visszajelzést, hogy mi történt velük, hogyan sajátították el az elhangzottakat, és milyen új eredménnyel lettek gazdagabbak.

A nagyság titka az, hogy miként gondolkodunk a „kicsikről”. Soha nem az határozta meg a munkámat, hogy akik hallgatnak, miként élnek, és milyen körülmények között, hanem az, hogy miként gondolkodnak.

Számomra a legnagyobb élmény és felismerés az volt, amikor megtapasztaltam, hogy a mások iránti tisztelet a legjobb eszköz a népek közötti közeledésnek. Annak ellenére, hogy lehetőségem volt számtalan kultúrával, néppel találkozni, nekem akkor is az az igazi célom, hogy a saját népemet, a magyar embereket támogassam tapasztalataimmal, tudásommal a sikeres élethez.

 Tonk_4c_1

WOMANITY: Ön honnan merítkezik, honnan gyűjt energiát, ha pillanatnyilag úgy érzi, reménytelen helyzetben van?

TONK EMIL: Tudom, hogy nagyon hangzatosnak tűnik, de számomra a legtöbb energiát a feltöltődéshez a hallgatóim érdeklődése és a sikerei adják. A legtöbb töltést számomra mások sikerei adják. Az igazi célom, hogy támogassam az embereket az eredményes munkához vezető úton, a jó eredményhez és a környezet elismeréséhez. Nagy öröm, hogy ebben nap, mint nap van élményem. Azt is megtapasztaltam, hogy a leghatékonyabb segítség mások szakértelme és tudása. Tisztelem mások tudását és minden alkalmat megragadok annak megismeréséhez és megszerzéséhez. Nincs jobb lehetőség az időnk okos kihasználására, mint megszerezni mások tudását több éves tapasztalatát. Ezek számomra a könyvek, előadások, személyes konzultációk. A muníciót innen kapom és gyűjtöm.

 

WOMANITY: Amikor megalapította a Tonk Emil Üzleti Akadémiát milyen cél lebegett a szeme előtt? Mit akart vele bizonyítani, mit akart elérni?

TONK EMIL: Ami motivált az Üzleti Akadémia elindítására, az volt, hogy a képzések legtöbbje azt tanítja, hogy mit kell csinálni, de az eredményességet azt segíti, ha tudjuk, hogyan kell jól csinálni. Ezért eldöntöttem, hogy a gyakorlati ismeretek tárházát gyarapítom és osztom meg mindenkivel, aki a gyakorlat mestere akar lenni. Minden olyan ismeretet kínál az Akadémia, amire az állami képzésben nincs mód és lehetőség. Minden kínált tudás számtalanszor kipróbált és tapasztalatokra épül. Ez a legnagyobb garancia erre. Az átadott tudás csak a kipróbált gyakorlatokról, a sikeres módszerekről szólnak.

Az Akadémiával sokat nem akartam bizonyítani, talán azt, hogy igény van a mindennapok tudására, és hogy nagyon sokan a tudás bővítésében látják a jövő garanciáját. A közel tízezer előadás bizonyítja életképességét és hasznosságát az Akadémiának. Ami a cél, hogy a gazdaság minél több tudással felvértezett vállalkozót tudjon kinevelni. Ma ennek az országnak a legnagyobb és igazi természeti kincse az emberek fejében van. Ezt őrizni és gyarapítani a szándékom és a célom!

 

WOMANITY: Van egy mottója: „Az okos ember a saját tapasztalataiból tanul, a másokéból karriert csinál.” Kezdő pozitív gondolkodóként, vállalkozóként, sikerre éhezőként, hogyan építhetjük be ezt a gondolatot a mindennapi ritmusunkba? Hogyan tegyük magunkévá ezt az attitűdöt?

TONK EMIL: Ahhoz, hogy új eredményt érjünk el a jövőben, kevés a saját tapasztalatunk és tudásunk, mert az juttatott el minket oda ahol most tartunk. Ha jobb, eredményesebb életet akarunk holnap, akkor a mai tudásunknál többel kell rendelkezni. Ha naponta csak egy negyed órát fordítunk az ismereteink gyarapítására, akkor elkerülhetetlen, hogy gondolkodásmódban ne legyünk megújultak. Az eredményt garantáló cselekedet a gondolatainkból ered. Ezért nagyon fontos erre kellő figyelmet és időt fordítani.

„ Akinek a tudás megszerzése drága, és sajnálja rá az időt, az vajon számol-e a tudatlanság költségeivel?”

A legnagyobb probléma, ha a régi tudásunkkal remélünk új eredményt. Ilyen nincs. De az új ismeret egyszer majd biztosítja a jobb eredményt. A tudás iránti alázat a legjobb eszköz a sikeresség felé vezető úton. Ha pedig mások tudásával szemben van kellő alázatunk, akkor garantált a fejlődés. Meg vagyok arról győződve, hogy felkészült, tanult emberfők biztosítják a remélt szebb jövőt. Nem szabad azzal a tudással elégedettek lennünk, ami a tegnapi eredményeket nyújtották. A mai tudással szembeni elégedettség egyszer ellenségünké válik. A világ hihetetlen sebességgel változik és gyorsan „zsugorodik” számunkra. Ha másoknak is megvan a lehetősége tudás gyűjteni és gyarapítani, az egyetlen esély a fennmaradásra, ha folyamatosan gyarapítjuk és használjuk azt.

 

 TONK EMIL A II. WOMANITY FESZTIVÁL SZÍNPADÁN: 

WWW.WOMANITYFESZTIVAL.HU

bannerfesztival

 

 

 

(szöveg: Hangai Lilla)

TONK EMIL – „Ennek az országnak az igazi természeti kincse az emberek fejében van”
85%Összpontszám
Olvasói értékelés: (5 Szavazások)
85%