Létezik számodra bármi, ami van olyan fontos, hogy az egész életed feltedd rá? Ami minden sikeredet és kudarcodat viszonylagossá tesz, aminek mindent alárendelnél? Ha igen, szerencsésnek mondhatod magad, hiszen hosszú, boldog, értelmes életre számíthatsz. A pillanatnyi élvezetek, a könnyebb ellenállás felé való elhajlás helyett ugyanis, egy rendíthetetlen motiváló erő hajt a sokkal több munkával, ám jutalommal is járó életcélod elérése felé.
Ahogyan a problémákra, a kínálkozó lehetőségekre is tekinthetünk úgy, hogy belegondolunk: lesz ennek bármilyen jelentősége holnap, egy hónap, egy év, tíz év múlva – vagy akár halálunk óráján? Akár nehézségekről van szó, akár jónak tűnő alternatívákról, nem biztos, hogy azonos hangsúllyal kezelnénk őket egész életünk ívébe ágyazva, mint a jelenben. Sokszor egy akadály legyőzhetetlennek tűnik, ám néhány év távlatából már alig emlékszünk rá, túljutottunk rajta. Megsokszorozta erőnket, kitartásunkat, végső soron hozzájárult ahhoz, hogy beteljesítsük azt, ami számunkra a legfontosabb. Az adott pillanatban hívogatónak tűnő lehetőségekről is könnyebben eldönthetjük, éljünk-e velük, azt megvizsgálva, a hosszú távú céljaink sorába beilleszthetők-e, vagy – bár vonzónak tűnnek -, csak eltérítenének attól.
Meghosszabbítja az életet
Nem csak minőségében tartalmasabb az életcéllal rendelkezők élete, de még meg is hosszabbodik – derül ki Patrick Hill, a Kanadai Carleton egyetem kutatójának 2014-ben publikált eredményeiből. A követéses vizsgálat során bizonyosságot nyert, hogy az életcél megléte minden esetben növeli az élettartamot – kortól függetlenül. A kutatás azon alanyai, akik időközben elhunytak, nem rendelkeztek életcéllal és általánosságban boldogtalanabbak is voltak életükben – nem tapasztaltak annyi pozitív érzelmet -, mint azok, akik ekkor még életben voltak. Az életcél megléte és az abba vetett hit egyértelműen az elhalálozás esélyének csökkenésével járt, amit nem befolyásolt a kísérleti személy életkora. Érdemes tehát már egészen fiatalon életcélt kitűzni magunk elé, hiszen
“minél előbb találjuk meg a célunkat, annál korábban érvényesülnek ezek a védőhatások” – tanácsolja Hill.
Az életcél tartalma is fontos
A képet ugyanakkor tovább árnyalhatja Martos Tamás 2010-es doktori értekezése, amely a lelki egészséget vizsgálja meg az életcélok tartalma, illetve az egyes életcélokhoz kapcsolódó fontosság függvényében. Munkájában elkülöníti a külső és a belső életcél fogalmát: míg előbbi olyan törekvéseket foglal magában, mint például az anyagi jólét, a hírnév és elismertség vagy a jó megjelenés, addig utóbbi alatt a személyes fejlődést és önelfogadást, a pozitív kapcsolatokat, a közösségi elkötelezettséget és a testi egészséget érti. Kutatása szerint ha a külső életcélok nagy teret nyernek a motivációs rendszerünkben, azt megnehezítheti a valódi szükségleteinknek jobban megfelelő belső célok választását és megvalósulását.
Ha belső célokat választunk, mentális egészségünk megőrzéséért is sokat tehetünk: kevésbé fenyeget így a depresszió vagy a szorongás veszélye, ezzel párhuzamosan pedig magasabb boldogság- és elégedettségi szinttel is számolhatunk. Emellett a belső életcélt kitűző emberek a vizsgálat szerint sokkal együttműködőbbek társas kapcsolataikban, mint ellenségeskedésre, bizalmatlanságra és – így szinte törvényszerűen – elmagányosodásra hajlamos, külső életcélt kitűző társaik.
Habár az eredmények szerint utóbbi célok preferálása rövid távon valamivel kedvezőbb hangulati, érzelmi állapottal járhat, hosszabb távon szinte biztosan az élet értelmetlenségének élményével találják szemben magukat, ellentétben a belső életcélt kitűzőkkel. A kulcs tehát nem csak a minél hamarabb megválasztott életcél, de a minél igazabb is. Egy ilyen horderejű dologban különösen fontos, hogy őszinték legyünk magunkkal.
(szöveg: Streit Nóra)